Legszebb ajándék!-Larry /Karácsonyi különkiadás/

Sziasztok! Hoztam a karácsonyi one-shotot! Remélem tetszik! Három mapon keresztül írtam, több, mint 11oldal. Kérlek mindenki, aki olvassa írjon visszajelzést! Pár szónak is nagyon örülök, és most nagy szükségem van rá!
Jó olvasást! :) Boldog karácsonyt nektek! <3
U.I.: A Lilo sztori sajna nem lett kész, bocsánat. :(

-Lou! Figyelsz rám?-lengette meg a kezét szemem előtt legjobb barátom, Zayn. Rákaptam pillantásom, de sajnos fogalmam sem volt miről beszélt az elöző tíz percben, mert végig a táncoló tömeget figyeltem.
-Bocsi, haver-sütöttem le a szemem. Figyelni akartam rá, de közben meg az embereket  is pásztáztam szemüvegemen keresztül, de úgy látszik nem sikerült mindkettőre koncentrálnom.
-Istenem! Megint a lovagodat várod?-sóhajtott fel drámaian a fekete hajú. Megforgattam a szeme a idióta becenévre, de az a gond, hogy máshogy nem tudtuk hívni. Igen, nem tudtuk mi a neve. Egyáltalán nem ismerem. Annyit tudok róla, hogy a mi sulinkba jár, eggyel fölöttem és Zayn fölött, és minden péntekenként idejár. Ezért bámultam annyira a tömeget,  vártam hol bukkan fel ma.-Komolyan...nyár eleje óta ő az "igaz szerelmed"-mutatott idézőjeleket, de én leütöttem a karjait, és morcos arccal motyogtam.
-Tényleg az!-jelentettem ki, de Zayn csak leintett. Belekortyoltama sörömbe, mikor is szemem sarkából göndör tincseket pillantottam meg. A korsót azonnal az asztalra csaptam, hogy utána teljes testemmel szerelmem felé forduljak. Egyszerűen nem bírok betelni vele. Fekete csőnadrág volt rajta, fehér polóval, amin átlátszott egyetlen tetoválása, a mellkasán lévő pillangó. Eszméletlen dögös volt...bár ő mindig az. Figyeltem ahogy elfordulva lepacsizik egy számomra ismeretlen fiúval, majd elkezdenek beszélgetni, ami hamar nevetésbe torkollik. Szomorúan néztem le Vans cipőm orrára, mert biztos voltam abban, hogy egy olyan sráccal, mint én, sosem állna szóba.
-Aj! Hagyd már abba a szomorkodást! Olyan vagy, mint egy lány, aki reménytelenül szerelmes-dorgált meg barátom, mire nagy nehezen elszakítottam róla a tekintetem és felkönyököltem az asztalra. Búslakodva felsóhajtottam, majd belekezdtem abba, amit szerintem június eleje óta minden péntek este elmondok a haveromnak.
-De Zayn! Ő olyan...olyan tökéletes! Én meg? Én meg egy senki vagyok hozzá képest. Ő úgy néz ki, mint aki most lépett ki egy újság címlapjáról, nekem meg a lábaimnak semmi formája nincsen, pocakom van, kicsik a vállaim, a hajam, mint egy béna buzinak, a szemüvegemről nem is beszélve...-megdörzsöltem arcom kezeimmel.
-Na, most fogod be! Ez egyáltalán nem igaz! Igenis jók a lábaid, hisz focizol már vagy hároméves korod óta, nincs pocakod, csak nem teljesen kockás a hasad, a vállaid a testedhez képest teljesen arányosak, ez a haj jól áll neked, nem mint másoknak, a szemüveg meg irtó szexi rajtad, de ezt már többször kitárgyaltuk-fejezte be meggyőzésem, én pedig mint mindig egy fokkal jobban éreztem magam Zayn fejmosása után. Halványan mosolyogva pillantottam újra a barna, göndör srác felé, de azonnal el is kaptam a tekintetem, mert találkozott az övével. Engem nézett. Vajon még mindig néz? Úristen! Lehunytam a szemem, és megnyugtató dolgokat képzeltem magam elé, nehogy itt most kapjak szívinfarktust.
-Mi az?-kérdezte aggódva Zayn és megfogta a vállam. Megráztam a fejem, majd nagy levegőt véve kinyitottam szemem.
-Rámnézett-suttogtam, bár valszeg nem hallotta, úgyhogy szájról olvashatta le, mert értette.
-Basszus! Én meg azt hittem nagy a probléma! Lou, kikészítesz!-dörzsölte meg a homlokát hátradőlve a székén. Oldalra nézve megszemlélte az én zöld szemű hercegem, aki már két másik sráccal a pultnál ült és ott folytatták beszélgetésüket. Vigyorogva fordult vissza felém, barna szemeiben izgalom csillogott, ami nála sosem jelent igazán jót. Rögtön hevesen rázni kezdtem a fejem, és magam elé emelve a kezeim, azokkal is tiltakoztam, akármit is talált ki.
-Bármi is az, azonnal verd ki a fejedből! Nem fogok hallgatni rád! Tudod, mik szoktak kisülni a hülye ötleteidből! Most felejstd el, akármi legyen is az!-ellenkeztem hevesen az ellen, ami miatt villanykörte "jelent meg" a feje felett.
-Nyugi már, bárányom! Ez kifejezetten jó ötlet! Már hónapokkal ezelőtt meg kellett volna tennünk! Nem érdekel mit mondasz! Ez lesz és kész!-mondta eltökélten a szemembe nézve.-Szépen felállsz, odamész, kérsz egy újabb piát, aztán bemutatkozol neki, elkezdtek beszélgetni, majd később belédzúg, megkéri a kezed, szülsz gyereket, boldogan éltek míg meg nem haltok-fejezte be a mesélést nagy lelkesedéssel, és gesztikulációval barn szemű barátom. Elkerekedtek szemeim, és méh hevesebben kezdtem el rázni a fejem, mint az előbb.
-Eszednél vagy? Dehogy fogom ezt csinálni! Tuti, elcseszek valamit! Elesek előtte, vagy véletlen lehányom, vagy megbotlik a nyelvem és Louise-t mondok, Louis helyett, vagy leöntöm magam, vagy...-folytattam volna a végeláthatatlan kifogásokat, de Zayn befogta a számat a tenyerével, így abbahagytam az ideges beszédet.
-Nyugi már, ember! Csak legyél természetes! Menj oda, igyál, majd beszélj vele! Nem olyan nehéz ez! Csak te képzeled annak, de nyugodj le!-próbálta elérni, hogy a szívem normális tempóban verjen, és ne háromszor olyan gyorsan, de nem járt sok sikerrel. Mégis lassan nagy levegőt vettem, majd kifújtam, utána pedig többször megismételtem ezt.
-De akkor is...-kezdtem újra bele, de Zayn közbevágott.
-Nincsnek kifogások, Lou! Ideje bepasiznod, és ő még szerintem is jó választás! Szóval most szónélkül odamész és teszed, amit mondok, oké?-nézett rám kérdőn, de sajna belém egy cseppnyi bátorság sem szorult.
-Nem, Zayn! Nem megyek és nem kényszeríthetsz! Hidd el, hogy jobb nekem így. Itt, bámulva őt úgy, hogy nem tudom a nevét, és azt sem mondta a szemembe, hogy nyomi vagyok és húzzak a közeléből. Jó lesz, így még tudok reménykedni, és álmodozni, hogy egyszer majd idejön letérdel elém és ezt mondja: Louis William Tomlinson. Te vagy életem szerelme, mindent megtennék azért, hogy az enyém lehess. Leszel a férjem, Louis? Hmmm.-merengtem el az álmodozásban. Csak azt hallottam, hogy csattan a keze az arcán, és odanézve már csak a tenyerével takart arcát láttam.
-Reménytelenül romantikus vagy.-morogta a tenyerébe. Durcásan karba tettem a kezeim, és felszegett állal néztem el oldalra, de ez nem volt olyan jó ötlet, mert épp a göndör fürtös tökéletességre vetődött tekintetem, aki pont akkor előrehajolt a bárszéken, így picit kinyomva fenekét, ami felémnézett.
-Ja, még a nyálad is csorgasd ki, kérlek!-mondta tele szarkazmussal legjobb barátom. És felsóhajtva tökre "feladom" fejet vágott. Nem foglalkozva vele továbbnéztem a gyönyörű kilátásom. A hátán az izmok vibráltak, ahogy kezével szájához emelte poharát, én meg áhítattal néztem.-Nyitva van a szád, Lou!-suttogta oda bizalmasan Zayn, mire mérgesen rápillantottam. Hatalmas vigyor volt az arcán, és nem tudta lelplezni szórakozottságát.
-Baszki, menj má'!-dobtam neki az első kezembe akadt dolgot, ami a sapkám volt az asztalon.-Hagyj békén! Mára elegem lett belőled!-mondtam morcosan, majd szomorúan lovagom felé néztem-aki épp beletúrt fürtjeibe, amitől hatalmasat kellett nyelnem-, mert itt kell hagynom, de nem tudok tovább Zayn közelében maradni. Falra mászok a faszságaitól.
Felpattantam és szinte rohanva közelítettem meg a szórakozóhely egyik kijáratát. Amint kiértem, becsuktam magam mögött az ajtót és megfordulva egy sikátorban találtam magam. Nagyszerű. Egyre rosszabb lesz ez a nap. Neki dőltem a téglafalnak, amin keresztül is kihallatszódott a benti, hangos zene. Amikor azt hittem, hogy ennél nem lehet szarabb ez a nap, akkor elkezdtem fázni. Bár nem is értem ezen miért lepődtem meg, hisz december van, lassan éjfél, és még a szél is fúj, én peidg a hülye fejemmel nem hoztam magammal a kabátomat. Dideregve álltam tovább, és néztem a hópelyheket, amik most kezdtek el szállingózni.
Eszembe jutott, hogy is szerettem bele a bent ülő, göndör csodába. Emlékszem, először akkor találkoztam vele, amikor múlt évben mögöttünk gyülekezet az osztályuk az évzáró ünnepség előtt. Frissen vasalt, fehér ing volt rajta, betűrve a a fekete, szűk nadrágjába, ami kiemelte vékony, ámde izmos lábait. Rögtön torkomba ugrott a szívem, és háromszoros gyorsasággal kezdett el verni. Nem bírtam levenni a szemeim göndör tincseiről, amik a vállára omlottak. És amint megláttam az ing anyagán keresztül a tetoválását, életemben először lett szűkös a nadrágom nyilvános helyen, amit egészen az ünnepség végéig takargatnom kellett. Mégis mosolyogva álltam végig az egészet, több száz jelenetet legyártva az agyamban a göndör fürtökről és a zöld szempárról. Első láttásra beleszerettem.
Elmosolyodtam gondolataimon, majd eszembe jutott az is amikor először-és azóta is utoljára-, hallottam a hangját. Éppen a folyosón sétáltam a kövi órámra sietve, kezemben a cuccaimmal, amikor is valakinek nekimentem véletlen, mert nem figyeltem eléggé. Rögtön bocsánatot kértem, és amikor megláttam, hogy ki is az, akinek nekimentem újra előjöttek a szerelem "tünetek". Nagyot nyelve guggoltam inkább le és kezdtem el felszedegetni a leesett dolgaimat, mert nem bírtam továbbnézni őt. És akkor ő is lehajolt, hogy segítsen, és ezt mondta mély, rekedtes hangján: Nem a te hibád, én rohantam beléd! Amint meghallottam bársonyos, erőteljes hangját, úgy éreztem, hogy újra belészerettem.
Halkan felkuncogtam akkori hülye viselkedésemen, bár belegondolva, ha most történt volna ez, akkor sem tudtam volna máshogy cselekedni.
Pár perc múlva kicsapódott mellettem az ajtó, amin egy negyed órája én jöttem ki. Odakaptam a fejem, és fekete tincseket, és barna szemeket tekintettem meg. Kezében ott volt vastag szövetkabátom, amiért most mindent odaadtam volna, hogy megszerezzem.
-Te sem vagy komplett!-nézett rám mérgelődve, és a kezembe nyomta meleg ruhadarabomat, amit rögtön magamra is kaptam, és megkönnyebülve vettem észre, hogy kevésbé jár át a hideg.-Mínuszokban egy szál pulcsiban...Rudolfom!-sandított az orromra. Gondolom kipirosodott míg kint álltam. Mérges pillantást lövelltem felé, majd karba tett kezekkel elfordultam.-Jézusom! Még mindig durcázol? Mint egy ötéves. Felejtsd már el! Tudod, hogy csak poénkodtam, haver!-tette a vállamra a kezét.-Szeretlek, te dilis!-vigyorgott rám, mire én is eleresztettem egy halvány mosolyt.
-Ahj...tudom. Csak annyira szeretném, ha olyan egyszerű lenne, mint ahogy te mondtad, de...-kezdtem bele megint szomorúan, de Zayn megint közbevágott.
-Dehát így is van! Pontosan olyan egyszerű, ahogy elmondtam! Semmi extra! Odamész, szexi leszel, és máris a tiéd!-kacsintott, és megszorította a vállam. Elmosolyodtam, és megráztam a fejem.
-Nem, Zayn. Lehet, hogy egy éjszakához elég ennyi, de ahhoz hogy tartós kapcsolatom legyen, ahhoz sokkal több kell némi flörtnél-hajtottam le a fejem, amit utána a vállának döntöttem, mert egyvonalban volt a kettő, miután egy fejjel nagyobb nálam.
-Hát tesó. Szerintem, ha valakiket egymásnak teremtettek, akkor nekik elég a kis flört is, együtt fognak maradni. És ha te tényleg annyira bele vagy zúgva ebbe a srácba, mint ahogy mondod, akkor tuti neked született a földre-biztatott, és annyira jólesett. Örülök, hogy ilyen jó barátom van, aki ha már az agyára mentem is a kételyeimmel, akkor is mellettem marad és tovább győzköd, hogy a helyzet jobb, mint ahogy én látom.
-Mihez kezdenék nélküled?-tettem fel a költői kérdést, miközben átkaroltam a derekát, és a vállába fúrtam az arcom. Viszonozta az ölelésem, majd viccelődve megszólalt.
-Úsznál otthon a könnyeidben és a használt zsepikben, feldagadt, vörös szemekkel, miközben depressziós gondolatokkal van tele a fejed...-kuncogott, mire beleütöttem a vállába.
-Hé! Utállak!-nevettem fel.
-Nem is mondtam semmit!-kapott a szívéhez és ártatlan fejet vágott. Szemforgatva otthagytam és belöktem az ajtót, amin bementem újra a tömegbe. Haverom követett, és becsukta utánunk az ajtót, hogy kiszoruljon a hideg. Bent megcsapott a fülledt, oxigénhiányos levegő, rögtön le is kaptam magamról a kabátomat, amiért nem rég még bármit megtettem volna, hogy felvehessem.
Szomorúan vettük tudomásul, hogy elfoglalták az asztalunkat, ezért Zayn a pult felé kezdett húzni. Leültetett egy bárszékre, és mellém vágódott, de én maris újra ideges voltam.
-Mi az, Lou?-kérdezte meg félvállról barátom, miközben a pultosnak intett, hogy hozzon nekünk valamit.
-I-ilyen közel még so-sosem voltam ho-hozzá-néztem rá, és máris éreztem, hogy izzadni kezdett a tenyerem.
-Ja! Tényleg...-válaszolta komolyan, de látszott rajta hogy jól szórakozik idegeskedésemen.-Menj már oda hozzá! Mit veszíthetsz? Semmit. Max kiderül, hogy nem vagy az esete, ezért te...-nem engedtem, hogy tovább folytassa.
-Pont ez a probléma!-intettem le búslakodva.-Ha ez kiderülne akkor tuti, hogy örökre bezárkóznék a szobámba szégyenemben és szomorúságomban-nevettem fel erőltetetten.
-Hülye! Azt akartam mondani, hogy akkor te elcsábítod a formás lábaiddal és a dögös szemüvegeddel-dorgált meg viccelődve.
-Jaj, de jó, hogy te helyettem is hiszel bennem!-röhögtem, majd azt vettem észre, hogy már nem remeg úgy a kezem, mint az előbb. Hálás voltam Zaynnek, nélküle már egy idegroncs lennék. Mosolyogva kortyoltam bele a sörbe, amit barátom kért. Jó, hogy nem nyaggat azzal, hogy iggyak erősebbet, régebben közöltem vele, hogy nem nagyon bírom a piákat, ezért azóta nem is szól semmit azért, mert csak sört iszok.
Jobbra néztem, de nem kellett volna, mert kék tekintetem újra belebotlott a zöld íriszekbe. Most kényszerítettem magam, hogy tovább nézek vele farkasszemet, de aztán mégis veszítve sütöttem le szemeim. Újra rámtört a parázás amiatt, mert tudtam hogy ő még mindig engem néz, és nem akartam bénának tűnni. Próbáltam normálisan viselkedni. Beleittam a sörömbe, de az izzadt kezemben megcsúszott a korsó, így majdnem nyakon öntöttem magam, amin Zayn nagyot röhögött, én viszont szemem sarkából a göndör srác felé pillantottam, és amint megláttam a rejtett vigyort az arcán, miközben még mindig engem figyelt, rákpirosra vörösödtem. Karomra fektettem a fejem, hogy ne látszódjon mennyire is pirulok.
-Aj, haver, komolyan mondom, ha ezt így folytatod akkor keresnem kell egy új barátot, mert lassan teljesen depressziós leszel, és akkor az emberek használhatatlanok. Szóvaaaal...ezt nem hagyhatom, úgyh gyere!-állt fel és felém nyújtotta a kezét. Bizonytalanul néztem rá, kételkedtem abban, hogy jó lesz nekem, ha vele megyek, de végülis sok rossz dologba kevert már ő, nem ebbe fogok belehalni.
Sokáig vonszolt maga után a tömegben, sokat kanyarogtunk, azt sem tudtam már, hogy hol vagyunk a nagy helyen. Egyszer-kétszer majdnem orra buktam egy-egy lábban, de sikeresen túléltem pofára esés nélkül.
-Zayn, hova viszel már?-nyaffogtam, és rángatással próbáltam elérni, hogy elengedje csuklómat.
-Nyugi már! Bízz bennem!-fordult hátra és rám kacsintott. Sóhajtva nyugodtam bele, hogy ezt nem fogom belőle kiszedni. Tovább ráncigált maga után, én pedig tűrtem, hogy úgy vonszol, mint egy ötéves a plüssállatát. Amikor megpillantottam úti célunkat elkerekedtek a szemeim, és a másodperc tört része alatt kezdtem el ellenkezni. Próbáltam kiszabadulni Zayn markából, de ő csak erősebben fogott. Meg akartam valamiben kapaszkodni, de semmi szilárdan álló nem volt a közelemben, csak részegen dűlöngélő, táncoló emberek. Egy probléma volt azzal, hogy megálltam és mindent beleadtam, hogy szabauljak, mégpedig az, hogy Zayn sokkalta erősebb volt nálam.
Lassan-az ellenkezésem maitt-, de odaértünk melléjük. Nem akartam odaállni a pulthoz, de Zayn karját a derekamon tartotta, hogy ne tudjak szabadulni. Újra rámtört az idegesség, ma már sokadjára, a tenyerem rögtön síkossá vált az izzadság miatt, a szemeim előtt halvány, fehér pöttyök ugráltak, a szívem pedig olyan gyorsan vert, hogy azt vártam mikor fog kiugrani a bordáim közül.
Éreztem a nyomást a derekamon, ami miatt muszáj volt megfordulnom. Szembetálaltam magam szerelmem profiljával. Ilyen közelről még sosem figyeltem meg-ha nem vesszük azt, amikor egymásnak mentünk a folyosón, de akkor nem tudtam ránézni sem zavarom miatt-, és olvadozva vettem észre a gödröcskét az arcán. Nem lehet valaki ennyire perfect! Olyan, mintha egy filmből lépett volna ki. Elkalandoztam barna tincsein, és bizseregni kezdtek az ujjaim, hogy megérinthessem. Haverjaihoz fordulva felnevetett csodás hangján, amitől menten elaléltam. Tényleg menthetetlenül romantikus vagyok.
Hirtelen kapta felém a fejét, emiatt megcsapott illata, ami fenyő és egy cseppnyi narancs keveréke lehetett, de nem tudtam biztosra megállapítani. Rámmosolygott, és ekkor eszméltem fel, hogy hol vagyok, mi is történik. Azonnal újra éreztem a görcsöt a gyomromban. Nagyot nyeltem és visszamosolyogtam, de szerintem úgy néztem ki, mint egy vicsorgó korcs.
-Szia!-mutatta továbbra is a fehér fogsorát. Nem tudtam megszólalni. Nem akartam rögtön legelőször beégni előtte, de szerintem sikerült.
-Heeelllooo!-vágodott mellém Zayn, aki-mint legtöbbször-kihúzott a kínos pillanatból.-Zayn vagyok!-vigyorgott egyfolytában haverom. Annyira irigyeltem tőle, hogy ilyen laza természetű.
-Én Harry vagyok-mutatta meg újra gödröcskéit. Úristen! Ha Zayn nem fog, akkor hanyatt vágódtam volna. Mintha ezt a nevet csak neki teremtették volna!-És téged?-vizslatott tovább zöldjeivel, ami miatt kicsit kellemetlenül éreztem magam.
-Uhm...é-én...L-louis vagyok...-válaszoltam halkan, de így is előjött a dadogásom. Annyira utáltam ezt a tulajdonságom, legszívesebben kiugrottam volna az ablakon szégyenemben.
-Szép név!-mosolygott rám, majd bemutatta a két haverját, Liamet és Niallt, de én még mindig az elöző kijelentésénél voltam leragadva. Azt mondta szép nevem van?! Nem elkezdte, hogy mennyire hasonlít a Louise-ra, hanem megdicsérte. Ennél nem is lehetne tökéletesebb!
-Egy pillanat és jövünk!-fogott meg Zayn, és berángatott a közeli mosdóba. Becsapta mögöttünk az ajtót, és rámnézett.-Hallod, olyan vagy, mint egy szerelmes tini, aki először próbál flörtölni!-mondta legjobb barátom a véleményét.
-Tulajdonképpen ez igaz-mosolyogtam rá óvatosan. Rámmeredt, majd újra megszólalt.
-Akkor olyan, mint egy szűz, szerelmes tini!-jelentette ki.
-Öhm...nem akarlak elkeseríteni, de igazából ez is igaz!-kuncogtam, majd kitört belőlem a röhögés amikor megláttam, hogy milyen fejet vágott. Szegény, szerintem még sosem szívtam le ennyire az energiáját, mint ezen az éjjel. Mosolyogva néztem, ahogy színpadiasan, túljátszva a szerepét összetörik.
-Ön reménytelen. Komolyan, feladom-tette a kezét homlokához, miközben olyan fejet vágott, mint aki mindjárt elájul.-Azt hittem sikerül szexi pasit faragnom magából, de úgy látszik elbuktam-sóhajtott fel drámaian, én meg csak néztem őt vigyorogva.
-Pedig mindent megtett. Annyira sajnálom, hogy megbukott-játszottam el, meg-meghajolva előtte.
-Hülye gyerek! Sosem fogom feladni azt, hogy a suli egyik legmenőbb srácává faragjalak!-kapott el a nyakamnál és barackor nyomot a fejemre. Nevetve próbáltam szabadulni kezei közül.
-Istenem! Ha te nem lennél az ilyen helyzetekben, akkor már a diliházban ülnék idegösszeroppanással.-öleltem meg, és megkerestem a tekintetét a mocskos tükörben.
-Tudom én azt, Tommo!-nevetett, és fél kézzel átkarolt, majd rámvigyorgott a tükrön keresztül.-Na, csinosítsd magad!-lökött a mosdók elé.
Hogy csináljam?-sóhajtottam fel szerencsétlenül a hajamat birizgálva, ami oldalra volt fésülve.
-Figyelj és tanulj!-jött oda mellém, és rámnézett, majd a barna tincseimre. Beletúrt elölről, majd egyszerre mindkét oldalról, és végül még kicsit borzolta, és utolsó simításként lelapította az elöl felfelé meredező rövid hajszálakat.-Kész!-fordított a tükör felé én pedig nem bírtam megszólalni. Igazából ez nagyon sokat dobott a külsőmön, mert az öltözködésem tök normális-szűk farmer, fehér ujjatlan-, de úgy néz ki a hajam volt, ami a stréberes kinézetet kölcsönözte nekem. Így, kicsit kócos hajjal majdnem szexinek éreztem magam. De csak majdnem.-És tudom, hogy azt mondtam dögösen áll, de sokkal jobb lenne így!-fogta meg a szemüvegem, és levette rólam.
-De Zayn, így nem látok!-morogtam neki.
-Van nálad kontaktlencse, nem?-kérdezte, miközben a zsebébe csúsztatta a fekete keretes szemüveget.
-De van, de tudod, hogy nem szeretem annyira-mérgelődtem még mindig, de végül rájöttem, hogy nincs más választásom, muszáj lesz előszednem. Megkerestem a zsebemben, majd a koszos tükröt segítségével behelyeztem mindkét szemembe. Pislogtam párat, hogy a helyükre csúszanak, majd tincseim alól fellestem Zaynre.
-Ú baszki! Nem tudtam, hogy tudsz ilyen dögös lenni!-tátotta el a száját.
-Na, kösz!-forgattam meg a szemem, majd én is megnéztem magam. Nekem is elakadt a lélegzetem a látványtól. Igaz, hogy keveset változtattunk, de annál többet dobott a megjelenésemen.-Wáó!-mondtam elhűlve, de nem tudtam többet kinyögni.
-Igen, szerintem is! De ha nem sietünk, megunja a várakozást a lovagod, és elmegy!-vigyorgott, mire én már kint is voltam a mosdóból. Zayn is utánam jött, de nekem újra összezsugorodott a gyomrom, és gombóc nőtt a torkomba. Legjobb barátom megfogott, és azonnal a pulthoz lökött, és kért a pultostól valami italt. Harryék pont a másik oldalon ültek, szóval nem láttak minket, se mi őket.
-Zayn, nem megyünk közele...-kezdtem bele, de akkor elémrakott valami színes löttyöt.-Tudod, hogy nem iszok erőset! Csak sört!-toltam vissza.
-Ezt most meg fogod inni! Ütős koktél, de annyira nem, hogy kidobd tőle a taccsot!-lökte vissza elém.
-De nekem nem kell!-néztem rá, kezdtem dühös lenni.
-Viszont ha nem akarsz beégni Harry előtt-mégpedig az fog történni, ha továbbra is ilyen ideges vagy a közelében-, akkor ezt most megiszod, hogy kicsit lazábbra fogd a dolgokat-pillantott komolyan a szemeimbe, egyikből másikba nézve.-Most az egyszer hallgass rám szónélkül! Ha van valami, amihez igazán értek, azok a piák!-mondta, majd lassan újra a kezembe nyomta. Felsóhajtva meglöttyögtettem azt a cuccot, majd utoljára Zaynre nézve lehúztam egyszerre. Fintorogva nyeltem le a gyümölcsös ízű valamit. Annyira nem volt rossz, de maradok a sörnél legközelebb.
-Ha mégis lehányom Harryt, akkor menekülj, mert addig nem fogok nyugodni, amíg ki nem nyírlak!-fenyegettem meg mutató ujjammal.
-Oké, oké, de menjünk, mert Harry elveszti a türelmét-indult el arra, ahol Harryéket hagytuk. Követtem, de már nem éreztem annyira a görcsös szorítást a hasamban, és sokkal kevésbé voltam feszült. Ez a cucc tényleg tud valamit. Elmosolyodtam, mikor újra találkozott kék tekintetem Harry zöldjeivel. Ő is megeresztett egy gödröcskés mosolyt, amibe belermegtek a térdeim.
Amikor már csak pár lépésre voltunk, tetőtől talpig végigmért, amitől éreztem a vért az arcomba todúlni. Zavaromban nem mertem ránézni, de amikor megállapodtunk újra a pultnál végül felnéztem arcára.
-Na, és melyik osztályba jártok? Mert azt tudom, hogy ugyanabba a suliban tanulunk-mondta érdeklődő arckifejezéssel. Zayn óvatosan megbökte az oldalam, mire nagy levegőt véve, válaszoltam, és közben könyörögtem, hogy ne dadogjak.
-Öhm...m-mi...a 10/c-be járunk-mondtam még egy kis bizinytalansággal.
-Aha, mi tizenegyedikbe, pontosabban az 11/a-ba-felelte, de én ezt már tudtam. Néha kicsit kutattam utána titokban, amikor egyedül voltam otthon. Erre valóak a közösségi oldalak, nem?
-Várj, akkor Mrs. Dancols az ofőtök?-szállt be a beszélgetésbe Liam. Bólintottam.-Jézus, ki nem állhatom vele a matek órákat! Annyira pikkel rám!-vágott "kiugrok az ablakon" fejet. Felnevettem, majd elkezdtem beszélni.
-Annyira nem gázos, bár én sem nagyon bírom. Vannak fura dolgai-ráztam a fejem. Felnevettek, én pedig örültem, hogy nem dadogok.
-Na, viszont mi Liammel emgyünk, mert holnap a családaink közös programot akarnak, mi meg nem lehetünk másnapos hullák-vigyorgott Niall. Elköszöntünk egymástól, és két perc múlva már csak hárman voltunk.
Mindenféléről beszélgettünk, sokat nevettünk, mert Harry mesélt egy csomó vicces történetet, amit Niall és Liam társaságával élt át. Például, amikor elhatározták, hogy kikergetik a tanárt az osztályból, és végül addig idegesítették, amíg tényleg ott hagyta őket. Meg olyat is mesélt, hogy tél volt és Liamék terasza jeges lett, amin úgy gondolták jó lenne csúszkálni, de ennek az lett a vége, hogy mind a hárman átestek a korláton bele a rózsa bokorba.
-Hú, skacok, én mentem, azt hiszem jó éjszakám lesz!-szólalt meg Zayn ránk se nézve. Egy igazi ribanc kinézetű csajjal szemezett, és el is indult hozzá. Újra felkúszott az ereimben az idegesség, mert kettesben maradtam azzal az emberrel, aki jelenleg többet jelent számomra mindennél. Olyan erőteljesen és gyorsan dobogott a szívem, hogy szerintem még Harry is hallotta. Zavaromban piszkálni kezdtem a pult szélét, amiről elkezdett lejönni a gumis borítás.
-Louis-szólt Harry néhány pillanattal később.
-Hm?-néztem rá félénken.
-Táncolunk egyet?-mosolyodott el, nekem pedig leesett az állam. Táncolni akar? Velem?! Istenem csak most segíts meg!
-Hát ööö...nem tudok táncolni-sütöttem le a szemem. Inkább közöltem vele ezt a ciki tényt, minthogy utána beégjek előtte a táncparketten.
-Megtanítalak!-vigyorgott elszántan, és leszállt a bárszékéről. Kinyújtotta a kezét felém.-Gyere!-nézett a szemeimbe. Nagyon aranyos volt, ahogy próbált meggyőzni.
-Nem tudom, Harry. Nem csináltam még soha, és nem hiszem, hogy jó ötle...-magyarázkodtam, de ő hirtelen megfogta a kezem, és lerántott a székemről, majd behúzott a tömeg közepébe. Mint a villám, futott végig rajtam az elektromosság, amikor egymáshoz ért a bőrünk. Olyan puha volt a keze, hogy tuti használ valami krémet rá, mert senkinek sem lehet ilyen sima a bőre. És nagy is volt a tenyere, az enyémnek a kétszerese, ezért az én kis ujjaim teljesen elvesztek benne.
Bent álltunk, középen, körülöttünk sok-sok ember, akik össze-vissza ugráltak, én meg csak szerencsétlenül álldogáltam a göndör fiú előtt.
-Csak utánozd, amit csinálok!-hajolt oda a fülemhez, és a zenét túl üvöltve adta ki az utasítást. Elkezdte mozgatni a csípőjét, hátravetett fejjel teljesen beleélte magát. Kicsit félve, de tettem amit mondott, próbáltam tükörben lemásolni a mozdulatait. Kínosan felnevettem, mikor véletlen ráléptem a lábára.
-Bocsi. Na jó, ez nem nekem való!-adtam fel szomorúan. Szívesen élveztem volna még Harry közelségét.
-Dehogyis! Táncolni mindenki tud, gyerünk!-fogta meg derekam, és elkezdte mozgatni azt. Nevetve néztem, ahogy próbálja újra megmutatni a mozdulatokat. Percek múlva már kezdtem úgy érezni, hogy valamivel jobban megy, és még a remény is éledezni kezdett bennem, hogy talán mégiscsak meg fogok tanulni táncolni. Vigyorogva rámnézett Harry, én pedig visszamosolyogtam.
Közelebb lépett és elkezdett felém hajolni. Tudtam, mit akar, és én is mindennél jobban szerettem volna. Már csak pár centi választott minket el, amikor megéreztem az orromban azt a jól ismert csikizős érzést. Oldalra kapva a fejem, kezemet szám elérakva tüsszentettem egy nagyot, hogy ne Harryre köpjem rá a bacikat.
-Egészségedre!-kuncogott fel.
-Köszi!-néztem rá halvány pírral az arcomon.
-Aranyosan tüsszentesz!-puszilta meg az arcom. Nem tartott sokáig, de nekem annál többet jelentett. Belül szinte cseppfolyóssá váltam már, Harrynek hála. Nekem ma csókolóznom kell vele. Tudom, hogy Zayn nem csak a csaj miatt hagyott kettesben minket, hanem azért is, hogy végre ne csak egy helyben toporogjak Harryvel kapcsolatban. Talán a koktél is segített abban, hogy meghozzam ezt a döntésemet. Mindenképp elcsábítom.
Lehunytam a szemem, és megpróbáltam teljesen átadni magamat a zenének. Hagytam, hogy ösztönösen mozogjon a testem. Lassabb zene következett, én pedig érzékien beletúrtam a hajamba, miközben csípőm nem állt le a mozgásban.
Hirtelen éreztem meg a két forró tenyeret derekamon, és a nagy test hőjét, ami azt jelentette, hogy nagyon közel áll hozzám. Kippantattak a szemeim, és felnéztem Harryre, aki féloldalasan mosolygott, miközben közelebb hajolt hozzám.
-Nagyon dögös vagy!-mondta búgó hangon a fülembe, amit megcsapott forró lehelete. Elakadt a lélegzetem, mikor felfogtam mit mondott. A szívem ténylegesen a torkomban dobogott, gyomromban feléledtek a nyár eleje óta ismert pillangóim.
Nagyot nyeltem, mikor elkezdett mozogni Harry. Testem akaratlanul is vele mozdult, karjaimat a nyaka köré tettem. Egymáshoz értünk, csak a ruhák választottak el. Mintha egyik pillanatról a másikra nagyot emelkedett volna a hőmérséklet, nagyon melegem lett.
-Ne legyél ilyen feszült! Lazíts egy picit!-búgta megint rekedtes hangján, amitől kirázott a hideg. Vettem egy nagy levegőt, amit kifújtam, majd belenéztem gyönyörű zöldjeibe. Csak most vettem észre, hogy milyen közel is van az arca, alig volt közöttünk tíz centi. Olyan hirtelen történt minden, az előbb még Zaynnel ültem az asztalunknál, és messziről lestem ismeretlen szerelmem, most pedig itt vagyok vele, szinte lassúzunk, és alig van köztünk levegő.
Belefúrta tekintetét kékségeimbe, majd lelesett ajkaimra, amik egy picit el voltak nyílva. Félárbocra engedtem szemhéjaim, és én is vastag, hivogató száját bámultam szempilláim alól.
Közelebb hajolt egy parányit, és mikor meglátta, hogy nem ellenkezek bátrabban közeledett, de ahelyett, hogy összeérintettük volna a szánkat, megállt és csak súrolta az övével az enyémet.
-Szabad?-suttogta rá kiszáradt ajkaimra. Ködös aggyal lassan, de biztosan bólintottam. Ez volt az utolsó löket. Megcsókolt. Már csak arra eszméltem, hogy érzékien mozgatta puha, bársonyos ajkait, én pedig a fellegekben jártam. Ügyetlenül próbáltam őt viszonozni, de pár pillanat múlva sikerült felvennem az ütemet.
-Ez az első csókom!-suttogtam a szájába, miután elváltunk egymástól.
-Akkor ez a karácsonyi ajándekod tőlem!-válaszolta, majd felmutatta nekem a karórájat. Éjfél múlt egy perccel. Huszonnegyedike van.-Boldog karácsonyt, Louis!-csókolt meg újra, amit én meleg szívvel, és pillangókkal a hasamban viszonoztam.
Életem legszebb karácsonyának nézek elébe.