3. fejezet: Talán...

Sziasztook! Itt is az új rész, remélem elnyeri a tetszéseteket! Ez egy kicsit gondolkodósabb, elmélkedősebb lett, de kezdenek beindulni a dolgok! :) Bocsi, hogy késtem vele, de tudjátok az évvégi hajtás... :(
Jó olvasást!

NIALL:
-Ni?-hallottam meg egy ismerős hangot.-Figyelj, én sajnálom! Akorra egy seggfej vagyok,  hogy így beszéltem veled. Nem is értem, hogy tudtam ezt tenni. Hogy leüvöltöttem a fejed. Annyira, de annyira megbántam, kérlek Niall, ne haragudj rám! Nem tudom mit kezdenék nélküled...-mondta, csak mondta kétségbeesett hangon. Nem reagáltam, kiváncsi voltam, mi sül ki ebből. Már nem haragudtam rá, nem tudok huzamosabb ideig neheztelni rá. Elfordulva hallgattam tovább, mert már moslyognom kellett rajta.-Bármit megteszek, amit csak szeretnél! Ha kell életed végéig palacsinta lesz a reggeli, amit én készítek...-igérgette. Hmm...most jön a jó rész. Na jó, ennyire még én se lehetek gonosz... Hirtelen fordultam felé, és ugrottam le a fáról Liam-re. Szószerint. Hangos puffanással értünk földet. Felnevettem rémült, összetört arcán.
-Mi a franc...? Ez...ez... Nem is haragudtál, ugye? Rég megbocsátottál, és mégis hagytad, hogy azt higgyem elveszítelek végleg... Ezért most kapsz!-ült a földön heverő testemre, és elkezdett kegyetlenül csikizni.
-Ááááá! Liiiii! Neee! Neee.....nee...csi...náá...áld!-lihegtem egy-egy felröhögésem között. Folytatta, mintha meg se hallotta volna. Már a könnyeim folytak, és alig kaptam levegőt.
-Ilyet többet ne csinálj! Megértetted? És kárpótlásul, nem én, hanem te sütsz nekem palacsintát!-nézett rám szigorúan, de ahogy ki tudtam venni a könnyfátyolon keresztül, a szája sarkában ott bujkált az a bizonyos Liam mosoly, amit úgy szerettem rajta.
-Oké...oké...csak...eee...lég..-kérleltem, mire abbahagyta kínzásom. Mosolyogva nyugtázta győzelmét miközben felállt. Felém nyújtotta kezét, én pedig elfogadva azt hagytam, hogy segítsen felállni.
-Szeretlek, bátyó!-borultam a nyakába és szorosan fontam köré a karjaim.
-Én is téged, öcsi!-viszonozta ölelésem. Sose tudtam rá igazán haragudni. Pedig ilyen helyzetbe még nem kerültünk, de mégis. Ez is mutatja mennyire a bizalmamba fogadtam őt. És természetesen Geoff-ot is. Ha ők nem lettek volna nem tusom mi lett volna velem.
Már majdnem otthon voltunk, mikor is meghallottam gyomrom élelem utáni sóvárgását. Liam is hallotta a korgást és hitetlenkedve rázta a fejét.
-Hogy te mindig csak eszel...-mosolygott. Remek ötleltem támadt, hiszen már csak három utcányira van a ház.
-Versenyezzünk!-kezdtem el gyorsan futni, és már kanyarodtam is be a sarkon.
-Héé, ez csalás volt! Dupla adag palacsinta jár nekem!-hallottam magam mögül Liam hangját. Csak még jobban rákapcsoltam, nem engedhetettem meg, hogy ebben is legyőzzön. Már a mi utcánkban voltunk, amikor is beleütköztem egy falba. Visszatántorodtam, és hátraestem. Hangosat nyögtem, mert fájdalom hasított a lábamba. Komolyan, ha most eltörtem a lábam, akkor nem tudom mit csinálok... Élesen szívtam be a levegőt, összeszorított szemekkel.
-Vigyázhatnál jobban, te vad baro...-szólalt meg a fal, ami mint kiderült egy ember háta volt. Nem is akármilyen ember.-Ó, te vagy az Manócska. Csak nem azért jöttél, mert kipróbálnád az ajánlatom, amit még a boltban tettem neked?-húzta fel a szemöldökét, egy perverz mosollyal kísérve. Miért kell ilyen fasznak lennie? Morogva álltam fel, mit sem törődve a bokámba nyilaló fájdalommal. Ennél sokkal rosszabbakat kellett kibírnom...-gondoltam magamban, miközben Zayn-t kikerülve sétáltam a házig, ahova akkor ért oda Liam is.
-Te hol voltál?-kérdeztem miközben megnéztem a fájó végtagom, de egyenlőre csak egy kis véraláfutás volt.
-Segítettem egy néninek átkelni az úttesten-adott választ nekem.-Mit csináltál?-mutatott az előbb vizsgált testrészemre.
-Elestem-mondtam szűkszavúan, majd ott hagyva őt bementem a házba és rögtön fel a szobámba. Ledőltem a párnák közé és kihúztam az éjjeli szekrény fiókját, ahol egy könyvecske lapult. Kerestem egy tollat, majd a kezembe véve a füzetet elkezdtem írni. Igen, naplót írok 19 éves fiú létemre. Mindenki azt gondol, amit akar. Ez az egyetlen hely, ahova le tudom írni az olyan gondolataim és érzéseim, amit még Li-nek se mondok el.

"Rég írtam, de annál több dolog történt velem. Új szomszédaink vannak. Apa, anya és fiuk. Aki biztos, hogy egy arrogáns állat... Na, de kezdjük az elején. Amikor először találkoztunk, nem tudtam rögtön továbbsiklani a szememmel. Rajta ragadt a tekintetem. Leginkább egy démonhoz tudnám hasonlítani. Már csak a teljesen fekete szemgolyók hiányoznak. Amióta megláttam, sokszor visszatér a gondolataim közé sok hülye dolog... Milyen lehet az illata? Férfias, erős, csípős vagy inkább valami lágyabb, kellemes? Milyen lehet a haja? Selymes és puha vagy drótszerű? Milyen tapintása lehet a bőrének?.... Teljesen hülye, fura és nem normális gondolataim vannak... És ettől tökre bepánikolok. De Li-nek nem fogom elmondani, hisz biztos, hogy azt hinni megőrültem... Bár tudnám mit jelentenek ezek....hogy amikor hozzámért megborzongtam, amikor ma reggel megláttam a szívem majdnem kiugrott a helyéről, hogy olyan sokat forognak körülötte a gondolataim, leginkább is a vastag ajkairól... Na jó... Nem tudom mi ez az érzés, de nagyon irritáló...
Viszont, ami a belső tulajdonságait illeti...egy utolsó tapló... És amit ma mondott...azzal csak még mélyebbre süllyedt a szememben..."

-Ni, Az előbb még nem korgott a hasad? -lesett be a szobámba Liam, én pedig gyorsan a párnán
alá dugtam a naplót. Ami úgy döntött inkább önálló életet fog élni, és kiesett rejtekéből.-Az mi?-mutatott a földön heverő tárgyra.
-Egy füzet, ahogy látod...-morogtam, és bevágtam az fiókba az említett tárgyat.-Menjünk!-siettem ki mellette a folyosóra. A konyhában összedobtam egy kis késői ebédfélét, hisz már 4 óra felé járt az idő. Amikor leültem falatozni, akaratlanul is megint a fekete isten járt az
agyamban. Hmm...milyen lehet megcsókolni azokat a gyönyörű ajkakat?... Úristen...most már
tényleg kezdek megijedni magamtól...
-Niaaaall! Figyelsz rám?-kérdezte Goeff, aki nem tudom honnan került elő. Pislogva ráztam meg a fejem, hogy visszatérjek a valóságba.-Látom nem. Min járt az agyad? Mostanában kicsit
fura vagy... Baj van?-hangjában tisztán csengett az aggodalom.-Csak azért mert...ugye
visszatértek a rémálmaid...és nagyon sokszor merülsz a gondolataidba...
-Ja, semmi bajom. Jól vagyok-küldtem neki egy halvány mosolyt, remélve hogy ennyi meggyőzi
majd. Nem firtatta tovább, ő is neki állt enni. Hamarosan Liam is csatlakozott hozzánk.
-Nem rég láttam elmenni Zayn-t, és arra gondoltam, hogyha visszajön csinálhatna valamit
együtt a két család. Na, mit gondoltok?-Goeff-nak mázlija volt a szülőkkel. Még én is szívesen
elbeszélgetnék velük...de Zayn... Nem szóltam semmit, csak vállat rántottam.
-Fent leszek!-szóltam vissza a lépcsőről, miután befejeztem. Magamra csuktam az ajtót.
Elővettem a gitárom, és elkezdtem játszani. Még sosem hallottam ezt a dallamot, de nagyon
tetszett. Az ujjaim mintha tudták volna az egészet kívülről. Egy belső hangtól vezérelve
előkaptam egy papírt és leírtam az egymást követő akkordokat.

ZAYN:
Amint becsuktam az ajtót kiengedtem a már vagy fél órája bent tartott levegőt. Épp most
végeztem az interjúval. Most már csak annyit kell tennem, hogy megvárom, míg értesítenek.
Nem voltam éhes, így nem ültem le enni valamit, hanem rögtön haza indultam. Otthon levettem az inget, amit csak az ilyen hivatalos eseménykre kényszerítettem magamra. Will-ék még nem voltak itthon, de már megszoktam. Leültem a nappaliba és bekapcsoltam a tv-t. Egyik csatornáról kacsolgattam a másikra, de semmi érdekeset nem találtam. Hirtelen kaptam fel a fejem a koppogásra. Az ajtóhoz menve azon gondolkoztam, hogy ki lehet az. Amikor kinyitottam az ajtót meglepődtem, hogy kit látok ott. Az én szöszim...Mi van?! Zayn, hülye vagy...
-Szia...apa azt mondta szeretné, ha csinálnánk együtt valamit.
-Ja, persz...
-Remek ötlet, drágám! Lepakolunk, és utána megyünk is!-hallottam meg Niall mögül Anne hangját. Ahh...de jó, pont ez kellett...
-Hogy sikerült az interjú, Zayn?-kérdezte Will, amint odaértek hozzánk.
-Nem tudom...-vontam vállat. Niall elindult visszafelé, én pedig akaratlanul is, de azt vettem észre, hogy vékony lábait néztem, és halványan elmosolyodtam szinte nem is létező csípőringását. Na jó, meg kéne tudnom, hogy miért vannak ilyen gondolataim, és tetteim...ez nem normális.
-Na, mehetünk!-jöttek ki már a házból Will-ék. Ennyi ideig elbambultam?-Zaaayn!-intett Anne, amikor látta, hogy nem indultam el. Kelletlenül, de utánuk baktattam.
-Gyerekek! Mi beszélnénk, mint felnőttwk, ti pedig addig csináljatok valamit!-adta ki a parancsot Will, miután már mindannyian bent voltunk a házban. Nem akartam itt maradni, de nem tudtam akkor mit kéne csinálnunk. Ekkor viszont beugrott egy remek őtlet.
-Mindjárt jövök!-kiáltottam még vissza az ajtóból, mikor már félig a kertben voltam. A szobámban felkaptam az adidas táskám és már újra ott is voltam a szomszéd házban.
-Tudom mit fogunk csinálni!-néztem a két srácra ravasz, csibészes mosollyal, mire kissé félve attól, hogy mit találtam ki, vették fel a cipőjüket.
-Elmentünk!-szólt be a szülöknek, majd már az utcán sétáltunk. Nem tudtam hova megyünk, mert nem tudtam hol vannak sikátorok, de csak szembe jön majd egy. A jóslásom beteljesült, és kb 20 perc múlva találtunk is egy eldugott, sötét utcát.
-Mégis mit fogunk csinálni?-nézett körbe a szőke. Én csak mosolyogva leraktam a táskám és leguggolva hozzá előszedtem belőle egy flakont.
-Az mi?-mutatott rá Liam.
-Graffiti spray-emeltem fel, hogy jobban lássák. Nevetnem kellett kikerekedett szemükön.
-Mii? De hát az illegális, nem?-kezdett el parázni Niall, és Liam is ugyanígy nézett rám.
-Jaj, sosem kapják el falra firkálókat, manócska!-álltam fel majd kerestem egy sima fal felületet, és elkezdtem rajzolni.
-Mit csinálsz?-kapta ki a kezemből Niall. Hirtelen álltam mögé, és fogtam meg azt a kezét, amelyben a spray volt. Érintésemre ugyanúgy megborzongott, mint az első nap. Megmosolyogtatott, hogy ezt váltom ki belőle. A fal felé irányítottam, és máris firkáltunk. Az elején ellenkezett, de abba is hagyta, mikor meglátta a szép mintákat, mely szerintem nagyon is feldobja a falakat. Egy idő után elengedtem a kezét és hátralépve figyeltem mi fog kisűlni ebből. Majdnem az összes színt olyan jókedvvel használta, hogy megmelengette a szívem. Olyan gyönyörű...-megráztam a fejem, hogy ne Niall felfelé meredező, szőke tincsein, és hátizmain járjon az agyam, amik megfeszűltek mindig amikor feljebb kellett nyúlnia.
-Na?-lépett el egy idő múlva a faltől. Liam és én már ülve figyeltük.
-Nem lett rossz!-álltam fel, és léptem hozzá, mert eszembe jutott valami.-Megengeded, hogy belerajzoljak?-emeltem fel a fekete spray-t.
-Öhm...persze-bizonytalan volt a hangja, de én küldtem felé egy meggyőző mosolyt. Csíkot hagyva a felületen, húztam el a kezem.