9. fejezet: Komolyan

Itt az új rész, és igen ez nem egy olyan blog ahol sokat szenvednek azzal, hogy összejönnek. Ebben AZUTÁN fognak sokat szenvedni! ;)

Zayn:
-Nem akartam árvaházba kerülni...ezért bújkáltam...később találkoztam néhány sráccal, akik szárnyuk alá vettek...kiderült, hogy egy banda tagjai, és illegális dolgokkal foglalkoztunk...-folytattam a félbe hagyott történetem.-Egyre durvább dolgokba keveredtünk, de így jutottunk pénzhez, nem hagyhattuk abba...de én nem bírtam elviselni...piába folytottam a szerencsétlenségem...és néha be is téptem...egyszer túlságosan is, és egy kórházban ébredtem következőre...javítóba kerültem, majd nevelő szülőkhöz, Anne-hoz és Will-hez...-fejeztem be.
-Miért hívod őket a keresztnevükön?-kérdezte őszinte kiváncsisággal Niall. Annyira aranyos. Soha nem gondoltam volna, hogy gyenge érzelmeim lesznek valaki iránt, dehát ezt is meg kell élni, úgy látszik.
-Nem is tudom-gondolkoztam el.-Igazából mindig is kapaszkodtam abba a reményszálba, hogy valaha visszatérnek a szüleim. Ezért sose gondoltam Will-ékre igazi szülőként...mindig olyan...olyan átmeneti állapotnak reméltem ezt a helyzetet. De lassan el kéne fogadnom, hogy sose látom újra a családom-sóhajtottam.
-Gyere ide!-intett a kezével Niall. Ahogy rájuk néztem, úgy éreztem nekem nincs itt helyem, hisz olyan bensőségesen ölelték egymást. Elbizonytalanodtam.-Gyere már!-mosolygott tovább a szöszi. Én is elmosolyodtam és végül odamentem, megálltam az ágy előtt, mert fogalmam se volt mit akar. Hirtelen rántott le, és mindhárman együtt borultunk el az ágyneműn. Két kar fonódott körém majd a hátulról még másik kettő. Erősen szorítottak előlröl Liam, hátulról Niall. Én is próbáltam mindkettejüket megölelni valamennyire. Hihetetlen nyugodtság telepedett rám ezekben a pillanatokban.
-Mi mindig itt leszünk neked. Mi nem leszünk átmeneti állapot-suttogta a fülembe Ni, amitől kirázott a hideg, de jó értelemben. Becsuktam a szemem, és mélyet szippantottam a párnából, ami félig az arcomba nyomódott. Enyhe fenyőillatot éreztem egy kis gyümölccsel keverve. Nem gondoltam volna, hogy az ilyesmi dolgot valaha is férfiasnak találnám, de meglepő módon igenis az volt. Belefúrtam az arcom az anyagba, majd eltűntek rólam Liam kezei. Kinyitottam a szemem, ő pedig mindentudóan rámkacsintott, majd kiment a szobából. Zavarba jöttem. Hát ennyire látszik?
-Mi ez a nagy váltás?- utaltam a másfajta öltözetére, amikor már percek óta egymás mellett feküdtük és bámultuk a plafont.
-Hát...Liam ötlete volt...mert...-pirult el.
-Tetszik valaki, mi?-fordítottam felé a fejem. Lassan bólintott. -És ki a szerencsés?-a torkom elszorult. Féltem a választól.
-Öhm...-fordította az ellenkező irányba a fejét, majd láttam ahogy nagy levegőt vesz és kifújja.-Egy fekete ördög a szomszédból-nézett újra rám pimasz mosollyal. Az elöző zavarban lévő kisfiúnak nyomát se láttam.-Teljesen elvette az eszem-gördült rám a testével, és suttogta a számra. Nagyot nyeltem. Mindig én voltam a dominánsabb a kapcsolataimban, már ha pár alkalmat kapcsolatnak lehet nevezni. Új volt ez a helyzet, de tetszett. Elvigyorodtam.
-Valóban?-emeltem fel a fejem, így már csak néhány centi volt az ajkaink között. Szaporábban kezdte venni a levegőt.
-Igen-lehelte.
-És mit csinálsz vele?-kérdeztem mély, rekedt hangon a szexuális túlfűtöttségtől.
-Ezt...-mondta, majd bizonytalanul ráhajolt ajkaimra. Meglepődtem kicsit, nem hittem volna, hogy meg meri tenni. De ez a srác tele van meglepetésekkel. Lassan mozgatta az ajkait, én pedig éreztem ügyetlen mozdulataiból, hogy ez lehet az első csókja, úgyhogy mindent lassabban csináltam én is. Észrevettem, hogy halványan reszkett, ezért átkaroltam a testét magamhoz láncolva.
-Nyugi...-mosolyogtam a szájára, mire ő is megeresztett egy kicsi mosolyt, majd bólintott. A mellkasomon éreztem szíve gyors ütemét, de az enyém se különbözött az övétől. Most én csókoltam meg, és Niall már sokkal biztosabban viszonozta. Nem bírtam magammal, be kellett vonnom a nyelvem. Óvatosan érintettem meg vele az alsó ajkát, ő pedig kicsit megijedt, de miután rájött mit szeretnék enyhén elnyíltak ajkai. Bebarangoltam a száját, mire megtaláltam az ő nyelvét, mely olyan forró volt, hogy beleborzongtam. Lassú tácnba kezdtek, én pedig átvettem az irányítást. Végül egy apró puszival zártam le a csókot, és száját egyaránt. Kinyitottam a szemem és megláttam egy paradicsom vörös arcot, lesütött szemekkel. Megpróbált kiszabadulni a kezeim közül, de erősebben fogtam.
-Aranyos vagy-nyomtam puszit az arcára. Meglepődve emelte rám azokat a hatalmas kék szemeket. El tudnék veszni bennük.-Hé, miért nézel így? Mit gondoltál, hogy csak valakit le akartam kapni?-mosolyogtam rajta.-Niall, nekem tetszel és mindenáron meg akarlak szerezni!-mondtam ki, amit gondoltam, és ha lehet a szőkeségnek méginkább elkerekedtek a szemei.
-Öhm...hát nekem is...te-tetszel-nyögte ki.
-Fekete ördög, mi?-húzogattam a szemöldököm.
-Ohh-pirult el újra, majd kezeim közül kiszabadulva felállt és az ajtó felé indult. Gyorsan utána mentem és a háta mögül előre nyúlva csuktam be az ajtót, amit épp nyitott ki.
-Niall!-fordítottam magamfelé.-Figyelj! Ilyet még sose éreztem senki iránt. Mindig csattangó életet éltem. Egy éjszakás kalandokkal voltam tele, minden héten vagy 5 más embert vittem haza egy menetre. Soha nem kötődtem senkihez igazán. De most mégis megtörtént. Nem tudom miért, azt se hogyan, de te oly szinten elcsavartad a fejem, hogy nem tudok már másra gondolni, mindenről te jutsz eszembe. A hajadba bele akarok túrni, a szemidben el akarok veszni, az arcodat elmézném napokig. A szádat meg csókolnám kifulladásig.-kimondva sokkal bénábban hangzott, úgyhogy kínomban felnevettem.-Soha nem mondtam senkinek ilyet, ne várd, hogy olyan legyen, mint a tündérmesékben. De egy valami egyezik a kettőben. Ugyanaz a lényege. Megpróbálnám veled. Komolyan. Te is?-szorult össze a torkom félelmemben. Csak nézett azokkal a gyönyörű, átható kékségeivel, és hagyta, hogy elveszek bennük. De édes-zabáltam meg gondolatban ezt a fiút. Hirtelen lépett a lábujjaimra mindkét lábával, így majdnem egy magasak lettünk, és számra tapadt. Keményebben csókolt, mint az előbb, ami nekem nagyon is tetszett. Mosolyogva csókoltam vissza. Lihegve váltunk el, majd egymásnak döntöttük a homlokunkat.
-Ez lesz az első kapcsolatom-suttogta mosolyogva a számra, és bandzsitva láttam a pajkos, kisfiús csillogást a szemében.
-Nekem is-nevettem fel halványan, mire ő is felröhögött, és enyhén mellkason ütött.
-De nekem minden új ezen a téren!-osztott ki zavarában.
-Ezzel a tulajdonsággal fogtál meg a leginkább. Ártatlan. Érintetlen-búgtam mély, karcos hangomon, mire lehunyva szemeit megborzongott. Puszit nyomtam orrára, majd kikerülve őt mentem ki a szobájából. Hitetlenkedve utánam fordult, én pedig huncutan mosolyogva ennyit mondtam:-Louis nem alszik örökké! Szia, Manócska!-rákacsintottam, majd leszáguldottam a lépcsőn és elköszönve többiektől indultam haza, ahol az a srác tartózkodott, aki miatt történetesen rájöttem, hogy nekem száz százalékosan ez a szőke manó kell! Vigyorogva nyitottam be a szobámba, de a látványtól, ami elémtárult, rögtön le is hervadt az arcomról.