10. fejezet: Idegen

Sziasztok! Itt az új rész, remélem tetszett az elöző! ;) Szerintem elég bénára sikeredett, de próbálkozom. :/
Kitaláltam, hogy mostantól szombatonként lesznek részek vagy nagy ritkán vasárnap, de hétvégén az biztos, mert akkor van időm, így hogy jön a suli. :)
Jó olvasást!

Zayn:
-Azt a kurva! Louis! Jesszus! Tedd már el a farkad!-takartam el a szemem, mert az ágyon feküdt elterülve, és pucér volt, de ez még nem olyan nagy baj, az már igen, hogy állt, mint a cövek a reggeli merevedése miatt és nekem már volt barátom.
-Hm?-hallottam dünyögését.
-Mondom, NE MEZTELENKEDJ!- emeltem fel a hangom, majd végre hallottam az anyag surlódását a bőrével. Sóhajtva emeltem el a kezem arcomtól.
-Öhm...mi történt tegnap?-dörzsölte meg szemeit.
-Berúgtál a vidámparkban, mi megtaláltunk, hazahoztalak, megfürdettelek elég nehezen, utána megtanítottad, hogy kell hullámoztatni a hasamat, majd nagy nehezen elaludtunk, majd alva jártál, utána pedig majdnem kiverted nekem, de mielőtt végeztél volna bealudtál. Röviden ennyi-vontam vállát, mire ő teljesen vörös lett, és az ágyamon ülve a kezébe temette arcát.
-Úristen!-morogta.-Sajnálom...mindent-nézett rám bocsánatkérően, mire legyintettem.
-Voltam már ennél rosszabb helyzetben is, és én hoztalak haza, számíthattam volna rá-nevettem fel, mire ő is halványan elmosolyodott.
-Akkor remélem az sem próbléma, ha kérnék egy fájdalom csillapítót?-emelte rám óriási kék szemeit, amiről rögtön Niall jutott eszembe, amin elmosolyodtam. Bólintottam, majd kisétálva szobámból lementem a konyhába, hogy beszerezem a neki kellő dolgokat.
Mikor már mindketten az ágyamon ültünk és Louis-akinek adtam ruhát-bevette a gyógyszert, elkezdett kérdezősködni.
-Azt mondtad "mi megtaláltunk". Kik azok a mi? És mellesleg...mi is a neved?-sütötte le zavarában a szemét.
-A "mi" az a barátaimat és engem takart. Niall és Liam a szomszédból, én pedig Zayn vagyok-mosolyodtam el félénksége miatt.
-Én Louis, de ezt már tudod-mosolygott magabiztosabban.-Szüleid?-kérdezte már bátrabban.
-Tegnap reggel óta nem láttam őket. Elég sokat dolgoznak-válaszoltam miközben felálltam.
-Gyere, csinálok valami kaját neked!-fordultam felé, felderült az arca és hevesen kezdett bólogatni. Nevetve intettem neki, hogy kövessen, és két perc múlva már mindketten a konyhában voltunk. Én nagyban csináltam a szendvicseket, míg ő unottan nézett ki a fejéből az asztalnál ülve. Elképzeltem milyen lenne, ha Niall ülne itt velem, mennyi mindenről beszélgethetnénk, hülyülnénk ugyanúgy, mint amikor még csak barátok voltunk. És ennek nagyon örülök. Mármint, hogy attól hogy együtt vagyunk, attól még nem veszítem el a barátságát. Ezt még nem bizonyította, de érzem, hogy így lesz. Elomosolyodtam, mert eszembe jutott a felejthetetlen nevetése, amiről pedig gyönyörű, piros ajkai, mire megrándult a farkam.
-Zayn, kész a melegszendvics-hallottam meg magam mögül Louis furcsáló hangját.
-Mi? Ja-szedtem ki gyorsan a mikróból.-Upsz-vittem oda a kissé megégett ételt.-Csináljak újat?-kérdeztem félve a helyesléstől.
-Nem kell, jó lesz így is!-mosolygott rám biztatólag. Én is elmosolyodtam, majd mellé ültem.
-Mi ez a nagy boldogság?-hallottam meg pár perc múlva hangját, ami újra visszarángatott a valóságba a fantáziámból.
-Hmm? Ezt hogy érted?-emeltem rá barna íriszeim.
-Látszik, hogy az agyad messze jár, közben meg egyfolytában mosolyogsz. Mint egy szerelmes. Csak nem...?-húzogatt a szemöldökét, én pedig próbáltam nem mutatni zavaromat.
-Talán-válaszoltam halkan.
-Na, és szép lány?-érdeklődött őszinte kiváncsiságával.
-Szépnek nagyon is az. De hogy lány, na az már kevésbé igaz rá-hallattam egy halk nevetésfélét. Louis-nak kikerekedett a szeme, és eltátotta a száját.-Na, de másik téma. Hol laksz? Mit csináltál tegnap, hisz látszik rajtad, hogy nem bírod a piát?-vizslattam.
-Háát...én egy elég gazdag családban lakom, de nem beképzeltek, meg sznobok. Jófejek, de nagyon sok mindent nem engednek meg. Sok a szabály, hogy hogy lehet élni, és hogy nem. Például, amit tegnap csináltam, hogy részegre iszom magam, az teljesen meg van tiltva, ahogy az is, hogy bárkivel is lefeküdj, amíg nem vagy házas, meg az is, hogy homoszexuális legyél-sütötte le szemeit, és elfordult.
-Akkor te...?-mutogattam össze-vissza.
-Nem tudom...talán...-sóhajtott.-Nem vagyok benne biztos, de régen is már megnéztem magamnak a pasikat, de most erősödött, és a nőket szinte már le se szarom.-nézett rám azokkal az óriás szemekkel. Igazam volt. Tényleg egy elveszett fiú. Elég szimpatikus a kócos hajával, meg a barátságos, meleg mosolyával.
-Figyelj, segítünk, jó?-fogtam meg a vállát mosolyogva. Viszonozta a mosolyt egy még nagyobbal, majd csak ennyit mondott:
-Azt nagyon megköszönném.-és befejezte a késői reggelijét, ami már ebéd. Én is ettem, mert éhes voltam, így csendben telt el az idő, amíg elfogyasztottuk.
-Öhmmm...nem nagyon emlékszem ugye semmire... Meglátogathatjuk a barátaid?-kérdezte félénken, mikor befejeztük. Elmosolyodtam a tényen, hogy meg akarja ismerni Niall-ékat, ezért bólintottam.
-A szomszédban laknak-felállva az asztaltól elindultunk ki, közben felvéve a cipőink. Már majdnem átértünk, amikor megtorpantam, és nagy szemekkel figyeltem, ezért Louis is megállt mögöttem. Házuk előtt egy barna, göndör, válig érő hajú srác állt, egy flamingokkal teli ingben. És ami a legfurább, hogy egy elég nagy bőrönd volt nála. Furcsálva néztem, amikor Niall nyitott ajtót, majd váltottak pár szót, amitől Niall-nek felvisult az arca, és megölelve megpuszilta a srácot, amitől bennem felment a pumpa. Az a száj csakis hozzám érhet! Megvártam míg bemennek, majd én is felcaplattam a pár lépcsőfokon, és kopogás nélkül benyitottam. Niall és Liam ott álltak az ajtótól nem messze, utóbbi a göndört ölelgetve.
-Sziaaa!-látott meg Niall, majd meg akart ölelni, de nem engedtem.
-Ki ez?-mutattam az ismeretlenre.-És miért puszilgattad?-szűrtem a fogaim közt, le nem véve a szemem az idegenről.
-Jajj, Zany!-sóhajtott Ni.-Ő az egyik barátja Liam-nek még az elöző városból, ahol laktak, és most meglátogatott minket. Néhányszor mi is őt, ezért találkoztam már vele, és nagyon jóban vagyunk-magyarázta Niall, de nem győzött meg.
-Akkor is csak én érhetek hozzád!-húztam derekánal fogva közel, és a fülébe suttogtam, amitől megborzongott. Odahajoltam szájához, és hajába túrva, keményen megcsókoltam. Torokköszörülésre kaptam fel a fejem.
-Nem kértünk műsort!-dorgált meg kedvesen Liam, mire mosolyogva puszit nyomtam Niall szájára, majd végleg elvámtam tőle.
-Ó szia Louis!-nézett hátam mögé Niall, Louis a nyitott ajtóban állt.
-Hello-köszönt vissza halkan.
-Ő itt Liam-mutattam a barna hajú srácra.-Ő itt Niall, a szerencsés-böktem Ni-re josolyogva.-Ő pedig...-néztem kérdőn az új srácra, de még mindig egy kicsit fenyegetően, nehogy valaha eszébe jusson Niall úgy.
-Harry. Harry Styles-segített ki.
-Louis. Louis Tomlinson-mutatkozott be Louis is.-Zayn-mutatott ki az udvarra, mire bocsánatot kérve kimentünk.
-Mi az?-néztem rá kérdőn, hogy mi ilyen sürgős.
-Meleg vagyok. Rájöttem-mondta a kezét tördelve, cipőjét nézve.
-Honnan jöttél rá?-kérdeztem őszinte érdeklődéssel. Azért az ember nem jön rá egyik pillanatról a másikra.
-Amikor megláttam...a szívem kétszeres gyorsasággal kezdett verni, és amikor megszólalt kirázott a hideg...hogy mi történt, amikor rámnézett azt inkább már nem is részletezem. Ilyet még nem éreztem. Beleszerettem első látásra-suttogta, mire megijedtem, hogy mi van ha Niall az, akiről beszél.
-De kibe?-sürgettem, hogy végre teljes legyen a kép.
-Harry. Harrybe...-lehelte hajszál vékony hangon. Kikerekedtek a szemeim.