Ezt csak azért, mert nem akartalak titeket rész nélkül hagyni egy hétig! :) Bocsánat, hogy rövid lett, de időhiányban szenvedek. :( De azért remélem tetszik!
Jó olvasást!
És sziasztok egy hét múlva!
NIALL:
Miközben elsétáltunk a vidámparkig, ami nem volt messze, gondolkoztam. Próbáltam megfejteni Zayn-t. Egyszer kiakad a semmin, és hozzávág az ember fejéhez bántó dolgokat, máskor bunkó, és gúnyolódik, van amikor meg kedves, és jófej. Jó lenne, ha inkább ezt a harmadik énjét használná. Rápillantottam oldalról, és a szívem hevesebben kezdett verni a látványtól. Egyszerűen szexi. Nincs rá jobb szó. Azok a kúszán felzselézett ébenfekete tincsek, a gyönyörű, óriási, csokibarna szemek, melyeket hosszú szempillák öveztek. Ahogy végignéztem testén, észre vettem, hogy már-már betegesen vékony. Szemöldök ráncolva gondolkodtam el hogy miért lehet, mert ez tényleg nem normális.
-Itt is vagyunk!-szakított ki gondolatmenetemből Li.
-Veszek jegyeket, mindjárt jövök!-mondta Zayn és elindult a pénztár felé. Mégegyszer ránéztem vézna alakjára, majd Liam felé fordultam.
-Szerinted nem nagyon vékony? Mármint olyan betegesen?-kérdeztem egy kis aggodalommal a hangomban. Bátyám a fekete után nézett és végigmérte majd megszólalt:
-De, eléggé-költözött az ő szemébe is egy kis aggodalom.-Szerinted mi lehet? Valami betegségben szenved vagy netán anorexia?-nézett felém. Én csak vállat vonva mutattam tudatlanságomat. Ezt mindenképp meg kell majd kérdeznem tőle, nem érdekel ha feldühödik-határoztam el magamban.
-Itt is vannak-jött vissza, három zöld karszalaggal. Liam nyújtotta a kezét, mire Zayn felrakta rá. Én is így cselekedtem, de mikor hozzáért bőrömhöz az ujjai a szívem hevesen kezdett el verni, és félő volt, kiugrik a helyéről. Szememet lesütöttem, mert nem bírtam tovább nézni azokat a művész kezeket, ahogy a csuklómon ügyködtek. Amint végzett Liam után indult, aki már a bejáratnál várt minket. Sose fogom levenni ezt-néztem a zöld papírszalagra karomon, majd utánuk eredtem.
Bent sok mindent kipróbáltunk, felültünk a legtöbb hullámvasútra, kiprópáltuk a legtöbb céllővősdit, és mentünk egy kört dodzsemben is. Meg persze majdnem az összes kajáldásnál meg kellett állni, mert hát éhes voltam. Kell az utánpótlás, na.
-Na, hiva menjünk még?-néztem a két srácra a hot-dogom mögül kiváncsi tekintettel.
-Nem tudom-nézett körül Li, hátha talál valami olyan játékot, amit még nem próbáltunk, de megéri.
-Hmm... Óriáskerék?-bökött az említett dolog felé Zayn.
-Ááá! Igen, igen, igen menjüüünk! Moooost!-kedztem el sikítozni, és felpattantam a helyemről. Benyomtam gyorsan az utolsó falatot, majd már karon is ragadtam a két idősebbet, hogy minél hamarabb odaérjünk.
-Tessék, fizetem! Én lent megvárlak titeket!-nyújtott felénk egy kis pénzt.
-Na, azt már nem! Az óriáskerék szent dolog, mindenki felül, akár akar akár nem!-fontam csuklójára ujjaim, és mintha erre megborzongott volna.
-Ahh...jó, legyen-sóhajtott Zayn, és mintha félelmet véltem volna felfedezni szemében. Mi kerültünk sorra, így gyorsan kifizettem, és máris egy kabinban ültünk. Zayn mellettem, Li velem szemben foglalt helyett. Mikor elindultunk, Zayn egy picit megugrott, ami miatt furán kezdtem méregetni. Mi baja? Csak nem fél? A nagy Zayn fél? Á, dehogy az nem lehet. Már majdnem fent voltunk a legtetején, és én nagyban csodáltam a tájat, akkor megéreztem egy tenyeret a kézfejemen. Oldalranéztem, és meglepetten vettem észre, hogy Zayn tényleg retteg, és épp a kezemet szorítja. Fél a magasban. Nagyon aranyos most-mosolyodtam el magamban, és hirtelen felindulásból összekulcsoltam az ujjainkat. Zayn rámkapta tekintetét, majd mikor meglátta, lágy, meleg mosolyom, ő is egy kicsit megnyugodott, és megeresztett egy halvány mosolyt. Letekintett kezeinkre, mire én megszorítottam övét. A szívem már rég a torkomban dobogott, a hasamban fura érzés keletkezett. Mintha valaki összegyurmázná a belső szerveimet, de közben mégis egyfajta jóleső bizsergés járta át testemet. Még mikor kiszálltunk is úgy volt a kezünk. És egyikünk se bánta. Liam kicsit furán méregetett, de küldtem felé egy megnyugtató mosolyt, így nem firtatta.
-Hány óra van?-kérdeztem, mikor már bolyonghattunk kb fél órája.
-Mindjárt fél nyolc-nézte meg a telefonját testvérem.-Megkeresem a mosdót-indult el a jelzett úton.
-Úú, Gyros!-húztam Zayn-t a bodé felé. Már majdnem ott voltunk, mikor a lábam valamiben megakadt és elveszítettem az egyensúlyom. Már vártam a kemény, buckás talaj találkozását a hátammal, amikor is megálltam a levegeőben. Vagyis ez így nem igaz, mert egy kéz a derekamon akadályozta az esésemet. Felnéztem abba a csokibarna szempárba, melyből biztos nincs még egy a világon. Alig volt köztünk 10 cm, ami miatt akaratlanul is telt, vastag ajkaira szegeződött tekintetem. Hrirtelen mérhetetlen nagy vágyat éreztem, hogy megcsókolhassam. Zayn mintha egy picit közelebb hajolt volna, nekem pedig lecsukódtak szemhéjaim. De ekkor Zayn megrázta a fejét és gyorsan felegyenesedett magával húzva engem is. Kínosan néztem a cipőm orrát, zsebre dugott kézzel mikor rájöttem, mit is csináltunk majdnem. Mejdnem csókolóztam. Egy fiúval. Zayn-nel! Úristen! Nem vagyok normális!
-Valami baj van?-hallottam meg Liam hangját, mire felemeltem a fejem.
-Ja, őő, nem, semmi-nyögtem ki, majd gyorsan megfordulva folytattam félbehagyott utamat a gyros-os felé.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése