2. fejezet

Sziazstoook! Itt is az új rész, gondoltam a hosszú hétvégén írok még! :) És azt szeretném megkérdezni, hogy nagyon idegesítő és zavaró, hogy ilyen hamar és sokszor változik a szemszög, mert ha igen, akkor tudom úgy is írni, hogy hosszabb ideig legyen csak egy szemszögből vagy egy egész részen keresztül!
Jó olvasást!

ZAYN:
Arra keltem, hogy a napsugarak gyengéden cirógatják a csupasz hátamat, ami kilógott a takaró alól. Megfordultam a hátamra és kinyitva  szemem rögtön beugrottak a tegnap történtek. Hmm...Niall... Olyan fura volt. Csak azért sapkát felvenni, mert a fodrász állítólagosan elrontotta a haját? De ha még el is cseszte volna.... De nem cseszte el! Nagyon jól áll neki ez az árnyalat!
-Zaaaaayn! Kelj már fel, 1/2 9 van! Mit kérsz reggelire?-szakította félbe gondolatmenetemet a szőkéről Anne.
-Ahhmm...-nyögtem és morogtam egyszerre a párnát a fejemre húzva. Még nyáron se lustulhatok, bassza meg!-Mindegy-üvöltöm vissza leszarom stílusban. Nagy nehezen kikászálódtam az ágyból és a fürdőbe menve beálltam a zuhany alá. Hirtelen tört rám a megvilágosodás, miszerint ma állás interjúra kell mennem. Mert miután tegnap Niall elköszönt, én egy oszlopon megláttam egy hirdetést, mely azt hirdette, hogy egy nem messzi Nando's-ban pincéreket keresnek, azonnali interjúval. Úgyhogy tegnap felhívtam őket. Délutáni elfoglaltság pipa-raktároztam el az agyamban. A víz alól kiszállva, derekam köré tekertem egy törülközöt, majd a szombámban felvettem egy alsó- és melegítő nadrágot. Lerohantam a lépcsőn, mert gyomrom hangos korgással adta tutomra, hogy mennyire is éhes vagyok. De amikor lértem, nem várt látvány tárult elém. Nem az a két ember volt a konyhában, akiknek kellett volna, hanem másik kettő állt velem szemben.

NIALL:
Kitágult szemekkel bámultam a lépcső aljában megjelenő félistent. Néztem nagy bicepszét, és kidolgozott kockás hasát. Mi?! Félisten?! Úristen, en bekattantam!-ráztam meg gyorsan a fejem, hoypgy helyre rakjam a gondolataim.
-Öhmm...jó reggelt!-köszöntem neki, amint észhez tértem.
-Ja, hello!-tette ezt Liam is. Ránk nézett, megajándékozott minket egy lenéző pillantással, majd az asztalról felvéve a tányért, kezdett falatozni a rajta levő szendvicsből. Odament a pulthoz, felült rá, és felhúzta az egyik lábát.
-Hé, le a tappancsodat a pultról!-jött be a konyhába Anne. Zayn ránézett, majd ugyanabban a pózban evett tovább. Hogy lehet ilyen bunkó a szüleivel?-Niall-ék azért jöttek, mert szeretnének körbevezetni a városban. Mi viszont mentünk dolgozni Will-lel. Hello!-tűnt is el.
-Apa kérte, mi nem akartuk ezt-mondtam, amint megláttam utálkozó tekintetét.
-Jajj, és ti vagytok apa kicsi fiai, akik rögtön ugranak, ha valamit kér, de aranyos!-mosolygott gúnyosan.-Egyébként is miért laktok még mindig nála? Hány évesek is vagytok? 18-19?-most láttam először egy pici érdeklődést is felénk.
-És te miért laksz még a szüleiddel?-kérdezett vissza Liam, mire Zayn-nek megfeszült az állkapcsa. Mint egy görögisten... Mi van?! Niall, hülye vagy...
-Talán, hogy felvilágosítsam azt az agyatlan buksidat, ahhoz hogy kibéreljek vagy megvegyek egy házat pénz kell, ahhoz meg munka-váltott vissza megint gúnyos hangnemre.
-És miért nem kérsz a szüleidtől?-kérdezősködött tovább Liam. Ebből semmi jó nem fog kisűlni.
-Mert Will-éktől nem fogadok el pénzt, nem kell!-ugrott le a pultról, mert befejezte az evést. Felrohant az emeletre, majd felöltözve jött vissza. Kár... Mi van?!-ráztam meg a fejem, hogy elűzzem hülye gondolataim.
-Miért hívod őket a keresztnevükön? Miért nem Apa és Anya?-kérdeztem félénken, mire becsukta egy pillanatra a szemét, és a levegőt élesen szívta be, majd kicsit nyugodtabban fújta ki. Szónélkül vette fel a cipőjét, és ment ki az ajtón. Azzal, hogy nem válaszolt még kiváncsibb lettem a válaszra. De inkább nem firtattam tovább, féltem a következményektől. Követtük és megvártuk, míg bezárja a házat. Liam-mel mentünk elől, Zayn mögöttünk lépkedett.
-Itt a város legjobb szórakozóhelye-mutatott 20 perc múlva, egy most elég nyugodt épületre.
-Ó, és vannak kurvák meg stricik?-csillant fel a szeme. Liam-mel kikerekedett szemekkel, leesett állal néztünk rá.
-Te....akkor...öhm..-próbált egy értelmes mondatot kinyögni bátyám.
-Ja, leszarom melyik nemhez tartozik, biszex vagyok-rántott vállat a fekete.
-Na jó, menjünk-utasított minket végül Li. Még megmutattuk a bevásárlóközpontot, gimit, postát, egyebeket. Épp hazafelé tartottunk, amikor Zayn a szembenlévő boltra meredt.

ZAYN:
Hazafelé sétáltunk már, amikor megláttam szemben egy sex-shop-ot, amire most igazán szükségem volt. Elindultam felé.
-Mi van?-kérdeztem Niall-ékat, és visszafordultam amint megláttam értetlen, megdöbbent arcukat.-Ugye, azt ti sem gondoltátok, hogy majd védekezés nélkül fogok minden éjjel mást megdöngetni?! Annyira nem vagyok hülye! Úgyhogy most megyek és veszek óvszert, mert nekem elfogyott-fordultam meg újra, majd körbenéztem és átmentem a túloldalra.

NIALL:
Felocsudva döbbenetünkből siettünk Zayn után.
-Megvártok kint vagy bejöttök?-kérdezte felhúzott szemöldökkel.-Csak, mert biztos vagyok benne, hogy még nem voltatok ilyen boltban, ártatlankáim!-kacsintott ránk. Liam utálta, ha lenézik, ezért is tűnt el az ajtó túloldalán.
-Manócska?-nézett rám gyönyörű barna szemeivel. Niall, fejezd be! Megrázva a fejem követtem Li-t. Próbáltam a fekete közelében maradni, de elvesztettem szemem elől. Viszont ami elé került nem mindennapi volt. Három polcnyi műpénisz nézett velem farkasszemet. Átlátszó, színes, vastag, vékony, hosszú. Nem tudom meddig nézhettem a polcsort, amikor egyszercsak valaki mögém állt és a fülembe suttogott.
-Hmm Manócska... Csak nem megtetszett valamelyik? Mert ha igen, szívesen megveszem ajándékba, de csak ha végignézhettem ahogy játszadozol vele...-nyalt bele játékosan fülembe. Nyeltem egy nagyot, hogy megbírjak szólalni a sokktól.
-Én...én nem...nem va-vagyok meleg-dadogtam.
-És? Attól még kipróbálhatod. A végén még rájössz, hogy igazából homoszexuális vagy. Honnan tudod, hogy nem, ha még ki se próbáltad?-kérdezte már normál hangerővel.-Ez olyan, mint a motorozás. Kipróbálod, és vagy rájössz milyen jó, és motoros leszel, vagy nem tetszik és maradsz eddig használt közlekedési eszközödnél.
-Nem Zayn, ez rohadtul nem ilyen, és mellesleg szar volt ez a hasonlat-morogtam oda neki, miközben éreztem a pírt az arcomon.
-Akkor már próbáltad, hogy ilyen biztos vagy benne?-lett kiváncsi hirtelen.
-Nem-suttogtam magam elémeredve.
-Akkor.....csak azért mondod ezt, hogy békén hagyalak, és azért pirulsz bele és nem bírsz a szemembe nézni de igazából fogalmad sincs a nemiidentitásod felől. Igazam van? Még szűz vagy Niall, nemde? Tudom, hogy jól következtettem.-vált megint az idegesítő seggfejjé.-Niall, ha kiszeretnéd próbálni milyen egy farok a seggedben, csak szólj!-kacsintott rám. Ezt viszont csak elmosódva láttam előtörni akaró könnyeim miatt. Előjöttek az emlékek.
-Na, most léptél túl egy bizonyos határt!-jelent meg mellettünk Liam. Szemében düh csillant, de olyan mértékben, hogy minden más érzelmet kioltott belőle. Még sosem láttam ennyire mérgesnek. Megijedtem.
-Mert?-fordult felé kihívóan Zayn, és most már minden figyelmét neki szentelte.
-Hogy lehetsz egy ekkora bunkó szemétláda?-ordította Liam. Még sosem hallottam üvöltözni, mindig megőrizte nyugalmát.
-Hé, Liam, nyugi!-próbálkoztam, hisz mégse kéne jelenetet csinálni.
-Te csak maradj kussban!-ordított rám is. Még sosem csinált ilyet. Még csak leszidni se szokott, nem hogy leüvölteni a fejem. Nem bírtam tovább. Könnyeim megindultak arcomon, és kirontottam az ajtón, majd csak futottam. Nem tudom merre, hova, csak el, minél messzebb mindkettőjüktől. A parkba értem, ahol bementem a fás részbe, hogy minél eldugottabb helyet találjak. Egy fát pont jónak ítéltem meg, és felmásztam rá. Megsértettem a lábam, de nem érdekelt. Becsuktam a szemem, és felhagytam még mindig folyó könnyeim letörlésével. Haragudtam. Mindkettejükre. Az egyik előhozta fájdalmas emlékeim a múltamról, melyben a bántalmazástól kezdve szerepelt a saját magam vagdosásán keresztül a megerőszakolásom. Megborzongtam. A másik, aki segített talpra állni, aki amikor rosszat tettem nem leszídott, hanem csak megölelt és azt mondta nem kell ezt tennem, mert ő ott van nekem, aki mindig felvidított, akit először igazán a bizalmamba fogadtam, most leüvöltötte a fejem. Olyan érzés volt kicsit, mintha hátba szúrt volna. De haragudtam magamra is. Amiért ilyen gyenge vagyok. Amiért nem tudtam visszaszólni annak a seggfejnek valami frappánsat. Nem. Ehelyett elkezdtem bőgni, mint egy ötéves. Beleütöttem az öklöm a fába. Hátradöntöttem fejem, mely koppant a fa kérgén. Behunytam a szemem és próbáltam lenyugodni. Ekkor megéreztem telefonom rezgését a zsebemben és kiszedtem onnan. Liam volt az. Kinyomtam, nem volt kedvem senkivel se beszélni, ezért rögtön ki is kapcsoltam.

ZAYN:
-Neked teljesen elment az eszed?!-ordítozott tovább Liam, miután Niall futva hagyta el a helyiséget.-Hogy gondoltad, hogy ilyeneket mondasz neki? Nem tudod miken ment keresztül! Nem tudsz a múltjáról semmit! Sőt egyáltalán nem ismered őt, de te mégis olyan meggondolatlan dolgokat mondtál neki, amivel....amivel újra....újra összetörik a szíve....-halkult el fokozatosan, majd a végén elcsuklott a hangja. Már nem volt dühös, csak tehetetlenséget és szomorúságot láttam a szemében. Csak két napja ismertem őket, mégis láttam rajtuk, hogy mennyire szeretik egymást. Azt az igazi testvéri szeretetet, kötődést, óvást. Hátat fordított és kiviharzott a boltból. Akkor mesélj a múltjáról!-gondoltam magamban. A pénztárhoz mentem és kifizettem a csomag gumit, majd hazaindultam. Még bementem egy dohányboltba és vettem egy dobozzal azt is. Hazafelé rágyújtottam. A nikotin jótékonyhatással áradt szét a testemben. Becsukott szemmel fújtam ki a füstöt.
-Megjöttem!-kiáltottam el magam, mikor benyitottam a házba. Nem kaptam választ. Ahh...biztos megint túlóráznak... Felmentem az emeletre, és előhalásztam a telefonom. 1/2 1. Lemgyek eszek valamit, majd kipakolom a cuccaim-határoztam el. Gyorsan összesobtam valami kaját, amit a tv előtt fogyasztottam el. Amint végeztem a mosogatógépbe pakoltam, majd a szobámba menve elkezdtem a pakolászást.
Fátadtan dőltem az ágyamra, mikor végeztem. Körülnéztem. Magammal hoztam egy-két posztert, amiket kiraktam néhány rajzommal együtt. Kezdtem otthonosan érezni magam. Ránéztem az órára, ami 3-at mutatott. Ideje készülödnöm, ha nem akarok elkésni-álltam a szekrényem elé, és nyitottam ki, hogy keressek valami ruhát.

LIAM:
Idegesen fújtatva jártam az utcákat. Többször is hívtam az öccsém, de először kinyomta, utána meg kikapcsolta. Épp a parkon keresztül mentem hazafelé, miután felhagytam Ni megtalálásával, amikor ega ismerős alakot láttam meg a távolban. Közelebb mentem.
-Ni?-kérdeztem félve.