1. fejezet: A szomszédok...

Sziasztok! Mégszerettem volna csinálni egy Trailer videót a bloghoz, de már annyira be voltam zsongva, hogy hoztam az első részt! :) A videót amint kész lesz felrakom! Jó olvasást, remélem tetszik! :)

ZAYN:
Bámultam az ablak mögött elsuhanó tájat. Ezt csináltam már vagy két órája. Kezdett besötétedni, és végignéztem, ahogy szépen lassan lemegy a Nap. Elhagytunk egy Stamford feliratú táblát. Hát, itt vagyunk.-gondoltam magamban. Az új lakhelyemen, amihez semmi kedvem nincs. Ohh, ha tudtam volna, hogy mekkora fordulatot vesz az életem ezen a helyen. Sosem kivántam volna, hogy Jacksonville-ben maradjunk.
-Megérkeztünk!-szólal meg Will, a nevelőapám, miután leállította a motort egy óriási ház előtt.
-Ez bazinagy!-ámuldoztam, ahogy kilestem az ablakomon.

Amint kiszálltam a kocsiból, és kiszedtem a sporttáskát magam mellől, Anne a kezembe nyomott egy kulcsot, én pedig megindultam a ház felé, ami már inkább nevezhető villának. Körbenéztem a csendes utcán, és rá kellett jönnöm, hogy ez a ház nagyon nem illik ide. A többi mind egyszerű, földszintes vagy egyemeletes takaros kis kázikó. Ez meg egy böhömnagy kastély. Ezért is utálom a szülőket. Baromi gazdagok és azt hiszik, hogyha megvesznek mindent nekem, és ha mindenből a legjobbat kapom, akkor majd nem leszek velük ilyen visszautasító, és majd megszeretem őket. Pedig én csak egy normális életet akartam! Egy kibaszott normális életet! Ennyire nehéz megérteni?! Na mindegy. Ez a tervem 12 éves koromban ment teljesen fuccsba, amikor a szüleim szónélkül Jacksonville utcáin hagytak. Kinyitottam a kaput, majd a bejárati ajtót is és beléptem a házba. Ami belülről is ugyanolyan fényűző volt, mint kívülről. Vágtam rá egy grimaszt, majd felrohantam a lépcsőn és az első ajtón benéztem. Egy hálószoba volt. Fehér falak, egy franciaágy, egy nagy ablak, mely a hátsókertre nézett. Íróasztal, ruhásszekrény és egy másik ajtó. Ez jólesz nekem-nyugtáztam magamban, és ledobtam a táskámat a földre, majd előkapva egy alsónadrágot, bementem a másik ajtón ami a fürdőszobám. Lekaptam magamról a ruhadarabokat, és beálltam a zuhany alá. A meleg víz megnyugtatta az utazástól elgémberedett végtagjaimat, majd hajamra is ráengedtem. Tarkómra ragadt, ébenfekete hajjal léptem ki a zuhanyzóból és törölköztem meg. Felkaptam a boxeralsót, miközben belenéztem a tükörbe. Tipikus 19 éves. Semmi extra. Fekete haj, barna szemek, vastag ajkak, amiket mindig is rühelltem. Visszamenve a szobámba, meghallottam nevelőanyámat, Anne-t, ahogy a nevemet kiabálja.
-Zayn!
-Mivan?-kérdeztem vissza flegmán.
-Kérsz enni?-jött a kérdés. Ránéztem a telefonomra, ami este 11-t mutatott. Ki képes ilyenkor enni?!
-Nem!-mondtam, majd bedőltem az ágyamba, hisz hullafáradt voltam.
-Holnap be kéne köszönni a szomszédoknak, hisz úgy illik!-nyitott be Will hozzám.
-Ahhm...és mióta is tartom be a szabályokat?-morogtam a párnámba.
-Tessék?-kérdezett vissza.
-Ahh...semmi...-nyögtem ki egy fokkal hangosabban, hogy meghallja.
-Akkor jó... Jó éjt!-csukta be az ajtómat. Én pedig az ezzel szemben lévő ablak felé fordítottam a fejem, miközben én magam a hasamon feküdtem tovább.
Ha megint valami idegesítő kis csaj lesz, akire vigyáznom kell, akkor felakasztom magam. Ezekkel a gondolatokkal, és további "ki lakhat a szomszéd házban" ötletek közepette nyomott el az álom.

***

-Zaaaaaaaayn! Azonnal kelj ki az ágyból!-kelt fel egy üvöltés a földszintről. Ezt elengedve a fülem mellett lustultam tovább, ha már visszaaludni ugysem fogok tudni.
-Nem hallottad? 1/2 1 lesz! Enned kéne, és minél hamarabb átmenni a szomszédokhoz köszönteni őket, mert hamarosan mennünk kell Will-lel dolgozni!-hadarta el Anne az ajtómból, miután az elöző felszólítása óta eltelt vagy 20 perc. Ahh...mindig csak a munka. Ezért kellett eljönnünk. Pedig már kezdtem beilleszkedni. Barátokra lelni. Erre tessék! Itt vagyok Stamford-ban, Jacksonville-től több órányi kocsiútra. Remek!
-Ahmm....-dörmögtem, majd mikor kiment, kikászálódtam az ágyból, és magamra kapva egy ujjatlan, fekete felsőt, és egy rövid, csőfarmert(hisz nem rég kezdődött a nyár), lépkedtem le a lépcsőn.
-Tessék!-rakott elém egy adag palacsintát Anne, amint leültem az étkezőasztalhoz. Valahonnan előkerült Will is és leültek ők is enni.
-Na, miylen?-kérdezte meg Will.
-Őszintén? Szar. Még mindig vissza akarok menni Jacksonville-be-közöltem vele az igazságot.
-Hidd el, itt is fogsz találni barátokat!-mosolygott rám Anne. Ránéztem, de nem mosolyogtam vissza.
-Menjünk!-rakta a mosogatógépbe a koszos tányérokat, majd Will kezét megdogva indultak az előszobába. Lehet, hogy nem szeretem őket annyira, de az tény és való, hogy ők kivételesen nagyon szeretik egymást, és hűek a másikhoz. Nem úgy, mint a mostani párok.
Felkaptam a fekete Vans cipőmet, majd követve Will-éket, kiléptem a házból. Bezártam az ajtót, majd zsebre dugott kézzel mentem ki az utcára, ahol jobbra fordultunk. Balra nézve egy üres telket láttam. Legalább csak egy idegesítő kis gyerek!-adtam hálát az égnek. Anne becsöngetett, és pár perc múlva nyílt is az ajtó. Egy korombeli, nálam alacsonyabb srác nyitotta ki, szőke tincsekkel, melyeket egy sapkába bújtaott. Hogy minek sapka 27 fokban? Fogalmam sincs, de tény, hogy jól nézett ki rajta. Igen, mondok ilyeneket fiúkra, hisz egy ideje tudom magamról, hogy biszex vagyok.

-Hello!-köszönt nekünk.
-Szia! Mi lennénk az új szomszédok, és szeretnénk bemutatkozni!-beszélt mosolyogva Anne.
-Óóó, értem, jöjjenek csak be! Niall vagyok egyébként!-invitált be a házba.
-Will és a feleségem, Anne, és a fiunk, Zayn-mutatott be minket. Amint Will-ék bementek, és szöszi meglátott, a nagy kék szemeivel tetőtől talpig végigmért, majd mikor rájött mit is tett azonnal lesütötte a szemét és elpirult. Na, de jó! Egy szűz lélek! De ez is jobb, mint a nyakamba csimpaszkodó, visítozó kiscsaj. Én is beljebb mentem mellette, közben észrevétlenül végighúztam ujjaim fekete csőgatyába bújtatott combjain. Miért van rajta hosszú nadrág? Fura gyerek...-gondoltam magamban, miközben győztes mosollyal nyugtáztam, hogy beleborzongott érintésembe.
-Niall!-szólalt meg valaki a hátam mögül, mire mindketten odakapjuk a fejünket.- Mondtam, hogy nyírd le a füvet!-intézte szavait a szőke sráchoz. Végignéztem a másik fiún is, aki úgyszint korombeli és velem egy magas lehetett. Barna haj, barna szemek, jóképű arc, kendő a fejen.

Hmmm...átlagos. Az egyik szent szűz, a másik meg semmi extra. Bahh...kifoghattam volna valami jó kúrnivalót legalább, ha már muszáj volt idejönnünk, de hát a szerencse megint elkerült.
-Öhmm...szia! Liam vagyok!-nyújtotta a kezét felém.
-Zayn. Új szomszéd-löktem oda neki flegmán, és megráztam a kezét.
-Ohh...értem. Niall még ma tiéd a fűnyírás!-nézett jelentőségteljesen rá. majd bement a házba.
-Jössz?-kérdezte Niall, de nemnézett a szemembe.
-Muszáj lesz...-morogtam, majd én is besétáltam.Semmi extra nem volt a házban, nem úgy mint a miénkben. Kávészínű falak, sötét barna bútorok. Követtem Liam-et a konyhába, ahol megtaláltam a neveéőszüleim, és egy másik ismeretlen férfit.
-Hello! Niall és Liam apja, Geoff vagyok!-állt fel, amint meglátott és nyújtotta is a kezét.
-Zayn-vetettem oda, és muszájból kezet fogtam vele.
-Örülök a szerencsének!-mosolygott rám.
-Hát, én meg nem. Haza mehetek, Anne?-kérdeztem, mert semmi kedvem nem volt egy tökéletes családhoz.
-Zayn! Mi ez a modor?-nézett rám kikerekedett szemekkel Will.
-Ez a "semmi kedvem a szomszéd Tökéletes családdal lógni az egész délután" modor-vágtam rá.-Na, mentem!-fordultam meg és indultam a bejárati ajtó felé. Útközben megint végigsimítottam Niall vékony lábain, mire újra összerezzent.
-Úgy sajnálom, nem szokott ilyen lenni, csak hát megviselte a költözés-hallottam még Anne szájából, mielőtt kiléptem volna a házból. Mikor beértem a villába, bementem a konyhába és csináltam melegszendvicset. Egy kicsit el kellett gondolkodnom, hogy is működik a mikro, mert ez valami legújabb kiadás lehetett. Néhány perc múlva már a szobámban ültem az ágyon, és egy falattal a számban túrtam a táskám, egy vázlat füzetet keresése miatt. Persze hoztam többet is, de most egyiket se találom! Bahh...-mérgelődtem magamban. Végül sikeresen a kezembe akadt az egyik, és megtaláltam az egyik tolltartóm is. Belemerülten húztam a vonalakat, árnyékoltam, színeztem míg kész lett. Megnézés nélkül dobtam le az íróasztalra, és ránEztem a telefonomra. 1/2 5 van. Anne-ék még 1/2 3 körül jöttek haza és mentek is wl a munkahelyükre. Eldőltem az ágyamon, és gondolkoztam mit kezdjek a maradék időmmel. Ideje lenne elköltözni...-kezdtem el a gondolatmenetet.-De ahhoz kéne pénz. Ahhoz meg munka. Tehát, először is kéne keresnem egy munkát... Hmm...de mi lenne az? Na jó, most itt merengek álmaim munkájáról, pedig jól tudom, hogy most bármilyen lehetőségre le kell csapnom! Miután elhatároztam magamban, hogy állást szerzek, elindultam körbenézni a környéken. Már vagy negyed órája sétálhattam járdára vetett pillantással, amikor nekimentem valakinek.

-Bocsi, bocsi, bocsi!-kért rögtön bocsánatot az ütközésünktől földre ülő, sapkás srác.

NIALL:

Felsiettem a szobámba, miután fáradtságra szabadkozva elkéreckedtem a beszélgetésről. Zayn olyan érzelmeket hozzott elő bennem, hogy muszáj volt egyedül lennem. Végignyújtoztam awe

z ágyamon, és levettem a sapkám. Kezeim közé vettem egy szőke tincset és elkezdtem vizsgálni. Annyira nem is rossz... Hirtelen tódult a fejembe a sok kérdés, melyek válaszra vártak. Miért volt ilyen eltaszító és bunkó? Volt eávalami oka vagy egyszerűen csak egy arrogáns seggfej? Miért nem Anyának hívta Anne-t, miért a keresztnevén szólította? Talán nem is a vérszerinti gyerekük, hisz én se vagyok az Geoff-nak. De akkor miért mondta volna Will, hogy a fiuk? És a legfontosabb miért is mértem végig, miért pirultam bele, és miért volt a pulzusom az egekben egy picinke simogatásától, ami valószínűleg véletlen volt? ÉS miért is érdekel engem ennyire Zayn?! Hirtelen ugrottam fel és szaladtam le a lépcsőn.

-Kimegyek sétálni!-vettem vissza a sapkám, akármennyire is meleg volt. Ha jól láttam már a szülők is elmentek.

-Oké, de ne sokáig!-szólt a nappaliból Geoff. Bejárati ajtón kilépve megcsapott az a tipikus "mindjárt itt az igazi nyár" érzése. Elindultam valamerre, nem tudom merre, csak minél messzebb a fura gondolataimtól. Megint elmerengve valamin nem vettem észre a velem szembe jövő alakot. Ezért két másodperc múlva a földön találtam magam.

-Bocsi, bocsi, bocsi!-szóltam, mikor észhez tértem valamennyire.

-Én bocsi!-nyúlt le hozzám egy kreol színű kéz. Valahonnan ismerős, csak tudnám honnan. És ezt hamarosan meg is tudom, amint felnézek az illetőre. Zayn.

-Miért van rajtad az a sapka 30 fokban?-kérdezi egy kis mosollyal a szája sarkában, mikor már vagy három perce csak bámultam rá. Magam sem tudom miért, de elmondtam az igazságot.

-A fodrász eleontotta nagyon. ÉS most vagy négy árnyalattal világosabb szőke szín van rajta.-vettem le a sapkám, és túrtam rutinszerűen a hajamba. Mikor újra felnéztem, láttam ahogy megnyalja a száját és kitágulnak a pupillái. Szívem rögtön kétszeresére vette a tempót, és nem bírtam tovább tartani a szemkontaktust.

-Szerintem kifejezetten jól áll. Pedig kevés srác néz ki jól festett hajjal-lesett rám egyik szemébe logó, ébenfekete hajtincse alól. Azok a barna, óriási szemek, azokkal a giganzikus hosszúságú szempillákkal! ÉS azok az ajkak, amiket az imént nyalt meg...tökéletesek...Jesszus, mikre gondolok?!-ráztam meg a fejem, majd kikerülve őt mentem tovább, és még visszaforsultam elköszönni.

-Hello!-intettem, majd ő is visszaintett, és elindult. A sapkát viszont már nem vettem vissza. Valahogy neki tudtam hinni, hisz Liam-ék is azt mondták, hogy nagyon jó. 7 körül hazaértem, és finom rántott hús illata fogadott. Nagyot kordult erre a gyomrom, és már sprinteltem is a konyhába, hogy egy hússzeletet a zsömlebe belerakva, harapjak bele. Most ugrott csak be, hogy ebéd óta nem ettem semmit, pedig szoktam. A hülye gondolataim és reakcióim is be tdutam annak, hogy nem ettem eleget.

-Finom lett?-kérdezte Geoff.

-Ühüm...-haraptam egy újabb falatot a vacsorámból.

-Na, hogy tetszenek a szomszédok?-nézett rám kiváncsi tekintettel.

-Háát...Zayn nem a legjófejebb...-húztam el a szám.

-Nem lehet könnyű a költözés neki, ezt már csak tudom-jötr a konyhába Liam, és dőlt neki az ajtófélfának.

-Lehet....én viszont megyek aludni, jó éjt!-nyomtam puszit pótapukám arcára, majd Liam-ére, és felmentem lezuhanyozni. A forró víz ellazította begörcsölt izmaim, és elűzte Zayn-nel kapcsolatos gondolataim, de nem végleg. Amint végeztem egy szál alsóban dőltem az ágyba és már el is rabolt a kellemes sötétség...

"-Jajj, Niall-ecském, gyere a papához!-szólongatott az apám...

-Nem, nem szeretnék!-nyöszörögtem, miközben egyre közelebb jött, én pedig beleütköztem a falba. Már méterekről éreztem az alkohol szagát, ami áradt róla. Hirtelen ugrott elém, majd tépte le rólam a polóm, és tapadt a számra egyszerre. Könnyeim megindultak, és szakadatlanul folytak lefele az arcomon. Éreztem ahogy kicsatolja az övem, de nem ellenkeztem, mert tudtam, hogy úgy könnyebb, és jobban megúszom.

-Ahh...Niall...-fogta meg a kezem, és rakta a férfiasságára, amitől én csak még jobban összeszorítottam a szemem. Megfogta a könyököm, és az ágyra lökött. Hasra estem rá, és csak sírtam párnába szorított fejjel. Éreztem, hogy lekerül rólam a nadrágom, a boxerrel együtt. Újra. Újra megtörténik...-gondoltam magamban keservesen. Ánuszomhoz dörgölte méretes farkát, amiről úgyszint lekerültek a ruhadarabok.

-Gyerünk, azt akarom, hogy itt nyögj alattam!-adta ki a parancsot, és könyörtelenül belehatolt kezeivel szétveszített fenekembe......"

-Ááááá!!!-ordítottam fel.

-Ssss! Nyugi! Nincs semmi baj, csak rosszat álmodtál!-beszélt tovább Liam, mikor még minsig nem hagytam abba a rázkódást és a könnyeim még minsig megállíthatatlanul folytak. Ölelő karjaiba zárt, én pedig úgy csimpaszkodtam bele, mint egy majom. Csak álom volt, semmi több. Nem történt meg újra, és nem is fog.

-Meglesztek?-guggolt le az ágyam mellé apukánk (nekem csak a gyámom, de apámként tekintek rá), és simogatta meg a karom. Liam kérdőn nézett rám, mire én aprót bólintottam. Geoff nyomott egy puszit mindkettőnk arcára, majd kiment. Visszadőltem az ágyba Liam-et is magammal húzva. Itt is ugyanúgy ölelt, mint az előbb. Fejemet csupasz mellkasára hajtottam, ő pedig simogatta a hajam. Kezdtem megnyugodni, és újra elragadott az álom világa, de most már nyugodtabb éjszakám volt szeretett bátyám biztonságot nyújtó közelségében....