Legszebb koncert-Ziall

Sziasztok! Egy kis one-shotot hoztam nektek! Remélem tetszik! :) Visszajelzéseket kérek szépen, ha lehet! ;)
És még ma felrakom az új részt is, babák! Addig is olvassátok ezt!

-Oké skacok!-jöttem ki én is az öltözőmből utolsóként, amin már meg sem lepődtek a többeik.
-Két perc a kezdésig!-hallottuk meg az egyik statisztikás hangját, mire mind az öten érezni kezdtük azt a nyomást a mellkasunkon, amit minden koncert előtt érzünk. Még mindig izgulunk, ennyi fellépés után is, de mára már kevésbé. Nekem elkezdett bizseregni a szám, már formálni akartam a hangokat, amivel sikításra késztetem azt a több ezer rajongót, akik ma csak miattunk zsúfolódtak több órán keresztül, hogy végre láthassák a One Direction-t.
-Indulás fiúk!-kiabálták, mire a színpad széléhez rohantunk, ahol megkaptuk színekkel jelölt mikrofonjainkat, de mielőtt felmentünk volna, körbe álltunk, kezeinket egymásra rakva középen.
-1, 2, 3!-számolt nekünk Harry.
-Nyomjuk!-üvöltöttük egyszerre, ezután a többiek felrohantak, de én még visszarántottam egy pillanatra Niall-t. Csak egy apró puszira volt időnk, de akkor is muszáj volt.
-Szeretlek!-suttogtam szemébe nézve.
-Én is!-viszonozta pillantásom.
-Sipirc felfelé!-kergettek fel minket dühösen, ami miatt röhögve futottunk ki a közönség elé. Amint felértünk mindketten, máris felcsendült az első dal, természetesen a What Makes You Beautiful. A tömeg csak visított, én rámosolyogtam az egyik lányra, egy másikra rákacsintottam. Liam elkezdte a szólóját énekelni a kolomp után, míg én addig odasétáltam Niall-hez, és a fülébe suttogtam.
-Semmire se cserélném el ezt, te?-mutattam körbe a zokogó, ide-oda ugráló fanokon.
-Én sem!-vigyorgott rám.-Ahogy téged sem!-puszilta meg az arcom, mire az eddiginél sokkalta nagyobb örjöngés tört ki, és még jobban lengették az "I love Ziall!" táblákat, ezen elmosolyodtunk mindketten. Refrén jött, úgyhogy teli torokból kezdtük el éneklni mind az öten, majd elénekeltem a szolóm végig Niall szemébe nézve. A vége után megszólaltam.
-Hello Londoooon!-kiabáltam a mikrofonomat számhoz emelve. Orbitális nagy visítozás tört ki.-Örülünk, hogy itt lehetünk. Nagyon rég volt itt koncertünk, már hiányzott!-beszéltem tovább nagy beleéléssel.
-Ezért jöjjön is a következő szááám!-mondta mosolyogva Liam, erre elindult az Up All Night. Mikor a refrén kezdődött, mindannyian őrülten rohangáltunk.
-Up all night and jump...-erre a szóra Niall egy óriásit ugrott. Az én bolondom-...around until we see the sun. I wanna say up all night and find a BOY...-ordítottam bele a mikrofonba, hogy ne hallatszódjon, ahogy a többeik "gril"-t énekelnek. Niall rámmoslyogott, amit én viszonoztam.-...and tell her she's the one...-folytattam tovább. Érdeklődve figyeltem a táblákat, és a rajta lévő szövegeket: "Ziall! Ziall! Ziall! <3"; "We love Ziall!<3". Imádom a rajongóinkat, hogy nem ítéltek el minket, amikor egy interjún mindent bevallottunk. Elmondták, hogy egyre több a Ziall pillanat, és megkérdezték, ennek mi lehet az oka. Mi meg szépen bevallottuk, hogy az elejétől fogva gyengéd érzelmeket táplálunk egymás iránt.
-Don't even care about the table breaking...-húzogattam, perverz mosollyal a szemöldököm Niall-re kapva a tekintetem, aki emiatt elpirult. Odamenve átkaroltam, amíg befejeztem a szólóm.-Imádlak!-mondtam még a mikrofonba, hogy mindenki hallja, mire újabb nagy sikoltozást kaptunk, miközben kántálták tovább a szöveget. A szám végére a hangulat már a tetőfokán volt, de ezek a rajongók arra is képesek, hogy ez még fokozódjon.
-A világ legjobb és legkitartóbb rajongói a directionerek! Szeretünk benneteket!-üvöltötte Louis, majd Harry-vel elindultak a nagy ládához a színpadon, ami tele volt vízzel. Belekezdtünk  a következő dalba, ami nem más volt, mint az Act My Age. Amint felcsendült a gitár, Niall a dobra-ami kétszer szólalt meg gyorsan egymásutánban-mindig dobbantott kettőt, majd az utolsóra kétszer előrelendítette a csípőjét a szemembe nézve kihívóan. Nyeltem egy nagyot, mire győztes mosollyal az arcán fordult a fanjaink felé, és a színpad szélén kicsit meggörnyedve kezdte el a verzéjét.
Szaladt az idő, észre sem vettük, de már a tizedik számunk végét énekeltük. Niall-lel egyfolytában szívattuk a másikat, csipkedtük egymást, amikor nem figyelt egyikünk, így mindig nagyot ugrottunk ijedtünkben. Nevetve öleltem meg most is Niall-t egy ilyen csínytevése után, mire ő elbotlott a lábamban, ezért ellökött, és a földre kerültem Niall-vel a mellkasomon. Hanogsan kezdett el röhögni, és-miután nem rég felkapta a fejmikrofonját-az egész stadion tőle visszhangzott, ami zene volt füleimnek. Lehajolt és puszit nyomott számra, ami ezen a koncerten az első szerelmünk ilyen szinten való megnyilvánulása volt, úgyhogy dobhártyaszaggató hangzavar keletkezett. Biztos vagyok benne, hogy kivetítették az egészet, de így legalább látták, hogy mennyire is boldog vagyok.
Felállva rólam, a szöszi felkapta az állványra állított elektromos gitárját, majd elkezdte a gitárt a No Control-nak megfelelően pengetni. Felkeltem én is, majd figyeltem ahogy beleélve magát énekli az első részt, megnyújtva a kijelölt szavakat, amitől felállt a tarkómon a szőr. A refrént egymás előtt állva énekeltük, perverz fejjel, magabiztos tekintettel. A végén rácsaptam a fenekére. Mikor a szolómat kezdtem énekelni, észrevettem, hogy nem egyedül az én hangom hallatszik, Niall-re kapva a pillantásom láttam, ahogy precízen, oda se nézve fogja le a hangokat a fehér gitárján-ami meg kell hagyni elég szexin állt neki-, és csukott szemmel énekelte velem a szöveget, hogy aztán az utolsó sort felemelt kezekkel üvöltesse a több ezer emberrel, itt már én is csendben maradtam, mire kinyitotta a szoló végén a szemét és kicsit pirosan rámnézett. Dobtam neki egy puszit, ettől elmosolyodott, és folytatta a hangszer megerőszakolását. Nekem kéne ott lennem a gitár helyett, hogy rajtam játsszon az ujjaival.
-Hogy érzitek magatokaaaat?-kérdezte Harry, miután az utolsó dallamra a szájába vett vizet profin köpte ki szétfröccskölve, hogy az összes rajongónk elaléljon. A tömeg őrjöngeni kezdett, mire Harry haltamasat vigyorgott.-És akartok mééég?-fokozta a hangulatot a hülye, "ez a rajongóknak nem kérdés" szövegeivel, és mély rekedtes hangján. A rajongók már toporzékoltak, amin mosolyogtam.
-A mi fandomunk a legőrültebb, ugyeeee?-szálltam be Hazza játékába, és kinyújtva a karom, benne előrefordítva tartva a mikrofont, mutattam, hogy a hangjukkal mutassák meg a választ. Nem kellett csalódnom, tuti halláskárosodást szereztem, de értük bármit. Hisz ha nem lennének, akkor sose jutottunk volna el ide, ahol most vagyunk.
Elmélkedésemből a látóterembe kerülő szőke tincsek, és a Nigh Changes felcsendülő eleje ébresztett fel. Naill-re mosolygva, indultam meg az állványomhoz, hogy rárakva a mikrofonom elkezdjem a lassú, érzelmes dalt. Amint a refrénhez értünk a mikrofonállványt felemelve Niall elésétáltam és az egészet az ő szemébe énekeltem, minden érzelmemet belesűrítve. Nem éppen illett ránk a szöveg, de nem az volt a fontos, hanem hogy hogy énekeljük. Hazza befejezte a "me and you" mondattal, aztán síri csend lett. A rajongók várták mint fogunk csinálni Niall-vel, és erre én is kiváncsi voltam. Már besötétedett, ezért a reflektorok világítottak meg minket.
-Szeretlek!-hallottam meg egy halk suttogást, de miután a mikrofonba lehelte, ezért az egész staindon visszhangozta még sokáig. Amint a directionerek felfogták mit mondott Niall, őrülten kezdtek el ugrálni és sikítozni, majd meghallottam ahogy egyik oldalról néhányan elkezdik ütemesen üvöltözni, hogy: "Ziall! Ziall! Ziall!", ami végigsöpört az egész közönségen, és a végén a színpad is ennek az egy szónak az ütemére dübörgött. Elvigyorodtam és ahogy körbenéztem a tömegen könnyek gyűltek a szemembe.
-Csodálatosak vagytok! Nagyon köszönöm, hogy ennyire támogattok, és nem ítéltek el, sőt még sokan jobban is szeretek minket. Nagyon hálásak vagyunk Ni-vel-nyújtottam felé a kezem, és összekulcsoltam ujjainkat, ő pedig megszorított. Elfordulva befejezettnek éreztük ezt a részt, így ittam és újult erővel kezdtünk neki a Midnight Memories-nak. Niall szolójában én raktam az ujjam a szája elé, mikor a "sss" részhez ért, majd kaptam rá egy gyors puszit. Mosolyogva énekeltem, határtalan boldogság járt át. A világ legjobb munkája másoknak örömet szerezni, a legjobb barátokat szereztem, akikre már-már testvérként tekintek, enyém a leghelyesebb és legaranyosabb pasi a világon, és még a rajongóink is imádnak. Mi kell még?
Meghallottam a gitár lassú pengetését, ami az utolsó löket volt ahhoz, hogy kibukkanjanak a könnyeim. Lassan folytak le egymás után, de közben végig mosolyogtam, hogy mindenki tudja, nem szomorúságomban, hanem örömömben sírok. Niall csukott szemmel énekelte az első részt, és visszaemlékeztem, amikor ehhez a számhoz csináltuk a videoklipet, mennyire dögösen festett. Haz elkezdte a refrént a "You and I" szavakkal, mire Ni-re és rám tekintett. Aztán észrevettem, hogy mind a hárman minket néznek olyan átható tekintetekkel, és sokat sejtető mosolyokkal, hogy rögtön tudtam, hogy ők úgy gondolják ez a dal rólunk szól. Vigyorgva néztem rá szerelmemre, mikor meghallottam a "...We can make it 'till the end. Nothing can come between..."mondatokat. Ő is mosolyogva viszonozta pillantásom, én pedig reménykedtem, hogy tényleg örökre együtt leszünk.
Mikor az utolsó dallamok is elcsendesültek, nem tartottunk szünetet, máris megkezdtük a következő dalt, ami személyes kedvencem volt. Mélyebb hangomat elővéve kezdtem a dalt teljes komolysággal arcomon. Imádtam ezt a számunkat, teljesen a magaménak éreztem mióta Niall-vel együtt voltunk. Figyeltem, ahoyg Hazza énekli a refrént, majd körbe néztem, mert Liam-et és Louis-t nem láttam. Amint megtaláltam őket, vigyorognom kellett. Minden koncerten muszáj csurom vizesen végezniük. Mögöttem rohantak el, így a szanaszétfröccsenő cseppekből én is kaptam, a kellemetlen érzésre nyakamat behúzva felszisszentem. Miután már nem volt olyan rossz az érzés, ahogy a hátamra tapadt a vizes, hideg polóm, ráeszméltem, hogy én jövök, ezért kedvenc részemet Niall-hez sétálva énekeltem el.
-So baby hold on, to my heart-tettem arcára kezem, majd végigsimítottam arcélén.-Need you to keep me from falling in love. I'll always hold on 'cause you make me strong.-fejeztem be részem, amire ő vörösen, szemembe nézve válaszolt a sajátjával.
-I'm sorry if I say I need ya. But I don't care I'm not scared of love. 'Cause when I'm not with you I'm weaker. Is that so wrong? Is it so wrong?-emelte fel egyik szemöldökét kérdőn, utolsó kérdéseire várva választ, mire én jól láthatóan fejemet ráztam. Utána már csak egymással szemeztünk, míg el nem halkult a zene.
-Sajnos, elértünk utolsó dalunkhoz-szólt bele mikrofonjába Liam.
-De reméljük jól ismerünk titeket, és ezt is velünk együtt énekelitek?-kérdezte Lou, mire a szokásos sikítozás kezdődött el.
-Akkor halljuk a Where Do..-kezdtem el, de egy másik hang nem engedte befejezni.
-...Broken Herts Go-t!-üvöltötte Niall teljes beleéléssel, és odafutva hozzám átkarolt, én pedig csak örültem a fejemnek.
Túl hamar értünk a végére, pedig imádtam a színpadon lenni és teli torokból elénekelni az érzelmeimet. Mikor elénekeltük az utolsó "Where do broken hearts go"-t szomorúság tört rám. Imádtam Londont, és most végre évek óta újra itt voltunk és koncertet tartottunk, de most megint el kell hagynunk sok időre ezt a szép várost, ami tele volt szép emlékekkel. Az X-Faktor, Liam, Louis, Harry és Niall megismerése, és utolsóba való beleszeretésem. Éreztem két kart a hasamon összekulcsolódni, és egy mellkast a hátamnak feszülni, mire minden rossz kedvem elillant, és mosolyogva tettem kezeire enyéimet.
-Mi voltunk a One Direction!-kiáltotta Harry, majd egy sorba állva hajoltunk meg nekik.
-És még sokáig azok is maradunk!-kacsintott Louis, és mint mindig, most is oldott a helyzet szomorú hangulatán.
Niall felé fordulva karoltam át derekát, és szenvedélyesen megcsókoltam szarva arra, ha valaki nem nagyon szeretné látni intim pillanataink, bár kétlem, hogy van ilyen, a tömeg ujjongását hallva.
-Ni, hozzám jössz?-tettem fel teljes nyugodtsággal azt a kérdést, ami már egy ideje megfogalmazódott bennem. Kikerekedett szemekkel, és elpirultan tátogott, mint egy hal. Megint rájöttem magamban-már vagy századjára-, hogy irtó aranyos.
-I-igen-lehelte remegő hangon, de még így is hallotta az egész csarnok a párbeszédünket, mert Niall kezei a nyakamon nyugodtak, és az egyikben ott volt ír zászló mintás mikrofonja. A fanok megőrülve őrjöngtek, egyre több testőr és biztonsági állt a kordonok elé. Újra megcsókoltam örömömben, majd felkapva mennyasszonyi pózban cippeltem le a színpadról.

***

-Darabokra foglak szaggatni-suttogta a számba Ni, mikor már a szállodai szobánkba mentünk be minél gyorsabban, mert már a folyosón egymásnak estünk.
-Rajta-morogtam vissza az ajkai közé, lábammal becsaptam az ajtót, majd hagytam, hogy letépje rólam a felsőm.-Imádom, amikor ilyen vadállat vagy!-mondtam a szexuális feszültségtől méllyé, rekedtté vált hangomon, mikor lelökött a francia ágyra. Vigyorogva húzogatta szemöldökét, majd rámmászott, és én ott abban a pillanatban igazán, határtalanul boldognak éreztem magam.