11. fejezet

Sziasztoook! És a részt is hoztam nektek! Nem hablatyolok sokat, inkább olvassátok! ;)

Niall:
Nem tudtam mit akarhatott Louis, de inkább hagytam, és követtem Liam-éket a konyhába, ahol leültünk az asztalhoz.
-Kértek valamit enni?-kérdeztem, mire bólogatni kezdtek, így felállva a hűtőhöz sétáltam, hogy előszedve a hozzávalókat, a tűzhelynél nekikezdjek a palacsinta sütésnek. Öt perce csinálhattam, mikor Zayn-ék is csatlakoztak hozzánk. Mikor ránéztem dobott nekem egy puszit, és  leült a többiekhez. Olyan jó érzéssel fogott el, hogy van aki úgy kezel, mint a barátját. Hogy van, aki tényleg szerelmes belém. Vagyis remélem tényleg. Úgy éreztem magam, mint a filmekben a szerelmes tini lányok, és majdnem olyan is voltam. Vigyorogva sütögettem tovább, mikor Liam feltette azt a kérdést, ami angem sem hagyott nyugodni.
-Hogy hogy meglátogattál minket? Nem mintha zavarna, hisz a legjobb barátom vagy, csak kiváncsiságból-hallottam hangjában az érdeklődést, és a vidámságot.
-Ahj...elég bonyolult...mármint...neked még nem mondtam...d-de mekeg vagyok-válaszolt Harry alig halhatóan, én pedig a sütőt otthagyva fordultam hirtelen feléjük erre a mondatra.-Nem rég jöttem rá, úgy két hónapja. Tegnap vettem a bátorságot, hogy elmondjam a szüleimnek-gyűltek szemébe könnyek. Éreztem, hogy most jön a rossz rész, ezért akaratlanul is olyannyira megszorítottam a pult szélét, hogy elfehéredtek az ujjaim.-Eléjük álltam, elmondtam. És...és-remegett meg a hangja, mire Liam bátoritólag átkarolta vállát. Zayn és Louis csendben figyeltek, felakartak állni, de Liam ismerte Harry-t és tudta, hogy nem zavarja őt a számára két idegen, ezért intett nekik, hogy nem muszáj elmenniük, mire nyugton maradtak.-és elkezdtek velem ordibálni, meg elhordtak fűnek, fának, majd azt mondták takarodjak el a házukból, soha többet nem akarnak látni-az utolsó szavakat már zokogtam, majd Li felé fordulva a mellkasába fúrta arcát. Louis és Zayn kikerekedett szemekkel bámult maga elé. Nem mondom, hogy én nem lepődtem meg, de ismertem a szüleit és tudtam, hogy sosem voltak jó viszonyba, és az ő családjukban a homoszexualitás nem volt elfogadott. De azért ez még akkor is nagyon durva, hogy kirakjak otthonról.
-Nem tudtam...ho-hova mehetnék, az-aztán eszembe jutottál...remélem nem probléma-nézett könny áztatta arcával Liam-re és rám, mire mindkettem biztató mosolykiséretében megráztuk a fejünket.-Sajnálom...-szipogott, majd Zayn-re és Louis-ra nézett.-...hogy így kellett látnotok az első találkozásunkon-intézte feléjük a szavait, majd megnézte őket jobban.-Szépek a szemeid Louis-mosolygott rá, mire az említett arcszíne átváltott mélyvörösbe. Odasétáltam hozzájuk, és Louis-t üdvözlésképp, Harry-t meg biztatásból szorongattam meg. Megkordult a gyomrom, mire muszáj voltam visszamenni a tűzhelyhez, és befejeztem a kaját, amit tányérokon vittem a többieknek. Letettem eléjük, és készültem leülni, mikor észrevettem, hogy nekem már nem jutott szék, épp szerezni akartam egyet valahonnan, mikor hirtelen két kéz lerántott, és Zayn ölében landoltam. Elpirulva sütöttem le szemem, majd nagy levegőt véve neki kezdtem az evésnek, ahogy mindenki más.
-Nagyon aranyosak vagytok-mutatott ránk Louis, mire Zayn-nel egymásra mosolyogtunk.
-Ahogy te is-kacsintott rá Harry, úgy látszott kezdett visszatérni a vidám hangulata. Louis lesütött szemekkel nézte a földet, mire Zayn szájának sarkában mindentudó mosolyt láttam.
-Min mosolyogsz?-kérdeztem halkan, hogy csak ő halhassa.
-Louis beleszeretett Harry-be-suttogta vissza.
-Mi? De hisz nem is ismeri!-lepődtem meg.
-Hát, de nagyon úgy tűnik, hogy létezik szerelem első látásra-puszilta meg fülemet, mire kucognom kellett a csikis érzés miatt.-Felmegyünk a szobádba?-kérdezte, én pedig Harry-ékre pillantva konstantáltam, hogy jól elbeszélgetnek hárman, úgyhogy bólintottam egyet. Felállva felmentünk a lépcsőn, és szobámba bemenve ledőltem az ágyra, és a plafont bámultam.
-Elég szar lehet Harry-nek. Kirakták a szülei. Örülök, hogy nekem ilyen jó családom van-mondtam, majd megéreztem az ágyat magam mellett besüllyedni, és egy kart éreztem meg hasamon, mely derekamnál fogva közelebb húzott magához.
-Én is örülök ennek. De ha még meg is utálnának érte, akkor sem engednélek el-nyomott puszit halántékomra, mire mosolyogva feléfordítottam arcom.
-Olyan aranyos vagy-kaptam az orromhegyére is puszit. Csukott szemmel kuncogtam fel kijelentésén.-Lenne kedved elmenni majd moziba?-kérdezte. Így, hogy feltette a kérdést, rájöttem, hogy nem is voltunk még randizni. Elpirulva kérdeztem vissza.
-Randi?-mikor meghallotta ezt az egy szót, halkan felnevetve válaszolt.
-Igen, annak szántam-vigyorgott, amitől aprő nevető rácok gyűltek a szeme körül.
-Akkor igen, van kedvem-suttogtam közelebb araszolva hozzá.
-Akkor holnap este-hajolt ő is felém, mire összeért az ajkunk. Megint olyan édes volt a csókja, mint múltkor, magamra húzva csókoltam őt. Beleharapott alsó ajkamba, mire felmordultam, és hátát még jobban szorítva csókoltam egyre hevesebben. Lábaimar csípője köré fontam, ő pedig az enyémnek lökte csípőjét, amitől megéreztem a dudort a nadrágján. Megrémültem. Én ezt még nem akarom. Lelöktem magamról a feket szép fiút, és a furdőszobámba rohantam. Bekulcsolva az ajtót lecsúsztam a földre, és letöröltem az arcom, mert nem is emlékeztem mikor kezdtem el sírni.
-Niall...-kopogott az ajtón be. Nem reagáltam.-Annyira sajnálom...nem akartalak megijeszteni, elragadott a hév. Tudod milyen életem volt, nehéz visszafognom magam. De eszem ágában sem volt bármit is tenni, amit te nem akartál volna-mondta csalódottsággal, és szomorúsággal teli hangon, mire felnyulva magam mellett, lenyomtam a kilincset, így az ajtó apró résre nyílt. Zayn vette a jelet, és lassan kitárva azt bejött és elém guggolt. Az emlékek még mindig a fejemben kavarogtak. Apám arca, az alkohol és fű szaga, a fájdalom, a kín. Újra felzokogva borultam Zayn karjaiba.
-Annyira sajnálom, baba!-suttogta a fülembe, én pedig önkéntelenül elmosolyodtam a becenév hallatán.-Nem akartam tényleg, csak na. Elvesztettem kicsit a fejem-kihallottam hangjából a megbánást, mire elhúzodva a szemébe néztem.
-Semmi baj! Nekem kéne már túllennem az egésuen-sohajtottam.
-Akkor állsz készen, amikor akarsz. Én bármeddig várok rád.-mondta mosolyogva, mire melegség járta át szívemet, és elkezdtek csapkodni a hasamban a pillangók. Felálltam, hogy a mosdóhoz lépve megmossam az arcom, majd miután megtöröltem, adtam Zayn-nem egy csókot.
-Menjünk vissza-javasoltam, mire bólogatva mutatta beleegyezését. Leérve a konyhába, megtaláltuk három barátunk, akik valamin épp nagyon röhögtek
-Sziasztok, épp szólni akartunk, hogy nincs-e kedvetek velünk jönni a Nandos-ba?-kérdezte Li.
-Dehogynem!-virultam fel, és már a cipőmet vettem fel.