Újra együtt-Lilo

Sziasztook! Hoztam nektek egy Lilot! Ez még az, amit még karácsony előtt elkezdtem. :D Sajna, nem lett olyan hosszú, mint szerettem volna, de így is öt oldal lett. Remélem örültök neki! :)
Viszont van egy remélhetőleg ennél is jobb hírem! A következő pár napban megérkezik a Már akkor új része, amire már régóta vártok! :'D Végre mindjárt kész, szóval mindenki legyen happy! :)
Eszméletlenek vagytok! Több, mint 8000 oldal megjelenítés, és nagyon gyorsan nő ez a szám! :O És 10!! feliratkozó?! Istenem, köszönöm, ahogy a sok komit is! Mindig megmelengeti a szívemet az a pár szó, amit írtok! Szóval tartsátok meg ezt a szokásotokat, kérlek! Imádlak titeket! <3
Jó olvasást! xx

Augusztus harmincadika volt, másnap kezdődik a tanítás. Egész nyáron Amerikában voltam, nagy szüleimnél, és ma jöttem vissza Londonba. Épp a kolesz szobám előtt álltam, amin barátommal osztoztunk az elöző két évben, és ez idén sem változik.
Két és fél hónapig nem láttam, nem ölelhettem, nem aludhattam vele, nem csókolhattam, nem döngölhettem bele az ágyba, vagy épp ő engem. Igen, elég kanos lettem a nyáron, mert mazochista módon nem nyúltam magamhoz, úgyhogy most egy banánra is fel tudnék izgulni pár pillanat alatt.
Kifújtam a bentartott levegőt, megmarkoltam sporttáskám pántját a vállamon, majd lenyomva a kilincset, kinyitottam az ajtót. Minden ugyanott volt, a két ágy összetolva, a ruhás szekrény, a poszterek a falakon, és még a mocsár zöld színű függönyök is ugyanúgy lógtak a karnisról. Jó volt visszajönni. Igaz, a koleszosok nem szokták szeretni a kollégiumot, de én már csak azért is imádom, mert együtt lakhatok a párommal, akivel hamarosan ünnepelhetjük a harmadik évfordulónkat.
Körbenézve viszont sehol sem láttam a barna tincseket, vagy a barna íriszeket. Csalódottan vettem tudomásul, hogy nincs itt. Épp le akartam dobni a táskám az ágyamra, amikor ajtó nyitódást hallottam. Nem volt időm megfordulni, mert két kar hátulról átölelt, és szorosan tartott. Lenézve azonnal felismertem a négy nyilacskát az alkarján, mire elmosolyodva simultam ölelésébe.
-Hiányoztál!-suttogta a fülembe szerelmem, amit lehunyt szemmel élveztem.
-Nekem is!-leheltem magam elé, aztán már csak arra eszméltem fel, hogy szemben álltam vele. Belenéztem azokba a gyönyörű csokibarna íriszekbe és máris elvesztem bennük. Hirtelen rántott magához, és csókolt meg olyan hévvel, hogy azt hittem a nyelve a gyomromban köt ki. Vadul faltuk egymás ajkait, haraptuk, szívtuk, kiméletlenül téptük a másikét. Lihegve váltunk el egymástól, mert már fekete foltok jelentek meg lehunyt szemhéjaim alatt a levegőhiány miatt. Homlokomat az övének döntöttem, és úgy kapkodtam levegő után még mindig csukott szemmel.
-Szexelni...-suttogtam még mindig nehezen.-...akarok!-fejeztem be, és máris megjelentek a fantázi jelenetek az agyamban, amitől rögtön feszülni kezdett a már amúgy is szűkös nadrágom, és muszáj volt felnyögnöm.
-Ohohohooo...valaki nagyon kis kiéhezett!-hallatott egy halk nevetést az én félistenem.-Hm...de már egy-két lakó visszajött...-mondta bizonytalanul, mire kinyitottam a szemem.
-De Liaaaam!-néztem rá nagy, kutya szemekkel.-Kérleeek! A legtöbben csak este jönnek vissza! Majd halk leszek! Léccii-próbálkoztam, de felnevetve félbeszakított.
-Te, halk? Szex közben? Szerintem, ha ez megtörténne akkor bevinélek a kórházba, hogy nézék meg, hova tűntek a hangszálaid!-vigyorgott, mire megsértődve levágtam magam az ágyra, de annyira nem volt jó ötlet a hirtelen mozdulat, mert a golyóim lüktetni kezdtek, ami miatt élesen szívtam be a levegőt.-Nyugi, én szeretem amikor sikongatsz!-suttogta bele a fülembe, mire nyeltem egy nagyot. Ha ezek után nem fogunk szexelni, akkor azt hiszem drasztikus megoldásokhoz kell fordulnom. Lehet levágom a farkam...legalább nem fog fájni az állandósult merevedésektől. Bár nem bírnám ki szex nélkül... Jézus! Milyen gondolataim vannak felizgult állapotban!-ráztam meg a fejem, hogy elűzzem az őrült ötleteket.
-De Liii baaabyyy! Kérleeek! Rohadtul vágyok egy óriási orgazmusra!-nyitottam nagyra a szemeim, és lebigyesztettem az alsó ajkamat.
-Soha az életben nem láttam még olyat, aki ilyen cukin könyörgött valakinek azért, hogy jót baszhasson vele!-vigyorgott karba tett kezekkel előttem.-Gyere, te dilis!-nyújtotta felém a kezét, mire megfogtam, ő pedig felhúzott. A lendülettől rögtön fel is vett az ölébe, én pedig karjaimmal nyakába, combjaimmal derekába kapaszkodtam. Olyan hévvel csókoltam meg, hogy hátra kellett lépnie, ha el akarta kerülni az esést.
-Azért, ha lehet törés nélkül oldjuk meg!-vigyorgott bele a csókba, mire megharaptam az alsó ajkát.
-Csend már!-löktem az ágyra perverz mosollyal az arcomon. Rávetettem magam, mint vadállat a prédára, és ugyanúgy haraptam bele a nyakába is.
-Szzz!-szisszent fel.-A nyakamat is megtartanám épségben, ha lehet!-tolt el magától, és láttam rajta, hogy élvezi, hogy húzza az agyamat. Pár pillanat múlva ráarkoltam nadrágon keresztül. Hangosan felnyögött, és belemarkolt az ágy lepedőjébe. Na, most legyen nagy a szád!-mosolyodtam el magamban, és hirtelen minden kertelés nélkül lerántottam a nadrágját boxerrel együtt. Férfiasságát megcsapta a levegő, ami miatt előnedv bukott ki a hegyén. Izgatottan nyaltam le, hogy utána rögtön teljes hosszát leengedjem torkomon. Liam teste ívbe feszült, és hangosan felhördült, miközben én keményen elkezdtem mélytorkozni. Néha elváltam farkától, de olyankor egy nyálcsík kötött még mindig hozzá. Li belemarkolt barna tincseimbe, és addig nyomott lefele, amíg orrom hasának nyomodott. Kicsit öklendeztem, amitől bekönnyezett a szemem, de szoptam tovább. Nyálamból bőséggel jutott a combjaira és hasára. Nagyot szippantva a levegőből váltam el végleg péniszétől, és nyakamra folyó nyálammal mit sem törődve szerelmemhez hajolva csókoltam meg őt vadul. Lerángattam róla a polóját is, gyorsan végigcsókolgattam a mellkasát, majd felpattanva letéptem magamról a ruháim. A farkam már remegve feszült, szinte folyt a végéből az előnedv. Liam oldalrafordult, és szopni kezdett, míg én állva élveztem. Belekapaszkodtam vállaiba, és önkívületi állapotban nyögdécseltem. Alig telt el két perc, mikor megéreztem azt az ismerős érzést a gerincem tövében.
-Li-Liam...el...fogok...me-menni...-próbáltam tudtára adni, hogy haggya abba. Kicsúsztatott a szájából, és rámszorított a makkom alatt. Felsóhajtva ugrottam vissza az ágyba mellé. Ő már benyálazta férfiasságát, és mikor kényelembe helyeztem magam, rögtön tövig belémcsapódott. Kezét rászorította a számra, míg én óriásit sikoltottam. A gyönyör és a fájdalom egyvelege átjárta a testem, én pedig elvesztettem a kapcsolatot a külvilággal. Liam-n kívül nem létezett senki más.
Rögtön elkezdett mozogni, nekem szusszanásnyi időt sem hagyva. Hangosan nyögdécseltem alatta, amit a keze fogott fel a számon. Eszméletlen érzés volt, ahogy egyik pillanatban teljesen kitölt engem, szinte szétfeszít, a másik pillanatban pedig olyan ürességet hagy maga után, hogy muszáj a lökései elé mennem a csípőmmel.
Ránéztem Liam arcára, és egyszerűen nem tudtam rá mit mondani. Ahogy egy izzadtságcsepp folyt végig a halántékán, ahogy a szemében szinte eltűnt a barna rész a kitágult pupillája miatt, ahogy szája ki volt nyitva a folytonos nyögésektől, ahogy picit felhúzta az orrát az élvezettől, nem volt rá szó. Neki újat kéne kitalálni.
-Min merengsz?-hajolt a fülemhez, és mély hangján beledörmögött.
-Azon, hogy rád egy új szó kéne! Szebb vagy, mint gyönyörű!-mondtam ki azt a mondatot, amit ott virított már az ajándékán. Remélem tetszeni fog neki.
Kijelentésem után viszont Liam megállt a mozgásban. Kérdőn tekintettem rá.
-Ilyen szépet még senki nem mondott nekem!-telt meg pillantása szeretettel, én pedig mosolyogva húztam magamhoz egy lágy csókba. Minden érzelmemet belesűrítettem, a szerelmemet, a bizalmamat, a szenvedélyemet, azt a bizonyos örökké ígéretet, amit szavak nélkül mondunk ki egymásnak.
-Imádom, ha romantikázunk, viszont ha most nem fejezd be, amit elkezdtél, akkor búcsút vehetsz a kerek fenekemtől!- suttogtam a szájába.
-Mit fenyegetőzöl?-nézett rám csibészes mosollyal, majd hirtelen akkorát csapódott belém, hogy a fejemet bevertem az ágy hátámlájába, de ez nem tudott érdekelni az élvezet hullám miatt, ami újra végigszáguldott rajtam. A következő lökésnél átléptem a gyönyör kapuját. Felsikoltva, hátravetett fejjel, fennakadt szemekkel lövelltem ki fehér nedvemet. Rászorítottam Liamre, ami őt is átlendítette a mennyországba, és hangosat nyögve belémélvezett.
Pár perc lihegés után kihúzodott belőlem és mellém dőlt. A mellkasára fektettem a fejem, és apró formákat rajzoltam a bőrére, ő pedig átkarolt.
-De hiányzott a simogatásod!-suttogta a levegőbe, nekem pedig melegség átasztotta el a melkasom.
-Nekem meg a leheleted, ami cirógatja a bőröm!-pusziltam meg az épp fejem alatt lévő mellbimbóját. Még egy picit feküdtünk ott csendben, mikor is végül felkeltem mellőle, felkaptam magamra a boxerem és odamentem a táskámhoz.
-Mit keresel?-támaszkodott a könyökére, és érdeklődve figyelte, ahogy kutakodtam.
-Mindjárt meglátod!-kacsintottam rá felé fordulva, majd újra a táska mélyére nyúltam. Sikeresen megtaláltam az apró dobozt, ami az ajándékát rejtette. Visszamentem hozzá, majd leültem az ágy szélére.
-Ez micsoda?-kérdezett rá a dobozkára.
-Az ajándékod!-mosolyodtam el, és átnyújtottam neki.
-Nem kellett volna hoznod semmit!-pirult el halványan, amit annyira imádtam, mert ritkán történik meg. Széthúzta az apró fehér masnit rajta, és rámpillantva kinyitotta a dobozt. Kivette belőle a hosszú láncot, aminek a végén egy dögcédula volt, de a szokásos név és születési dátum helyett egy mondta volt belegravírozva.-Szebb vagy, mint gyönyörű!-olvasta fel suttogva Liam, majd rámnézve szorosan megölelt, amit boldogan viszonoztam.
-Tetszik?-kérdeztem azért rá.
-Mindig is akartam egy dögcédulát, de ez ezerszer, jobb, mintha csak az adataim lennének rajta!-motyogta a nyakamba, és mintha elcsuklott volna a hangja. Furcsálva toltam el magamtól, mire megláttam bekönnyezett szemeit.
-Ne sírj! Nem azért szenvedtem olyan sokat azzal, hogy megcsinaltassam, hogy aztán megsírassalak vele!-nevettem fel, és a kibukkanó könnycseppet letöröltem az arcáról.
-De annyira szeretlek!-bújt újra a nyakamba.
-Én is!-pusziltam meg a fülét. Eltávolodva egymástól Liam felvette a nyakláncot, amit még utána is sokáig forgatott az ujjai között.
-Viszont nekem is van egy apróságom!-mosolygott rám, majd felállt, ő is felkapta a boxerét, és odament az íróasztalához, ahonnan felvett egy DVD-t. A kezembe nyomta, én pedig csak néztem. Lounak Liamtől. Ennyi volt csak ráírva. Kérdőn néztem Liamre, mire ő a laptopja felé intett a fejével, mosolyogva. Odasétálva betettem a DVD-t, majd az ágyhoz vittem a gépet, hogy szerelmem mellé ülve együtt nézhessük meg a tartalmát. Rányomtam a Lejátszás gombra és érdeklődve vártam.
Elindult Shawn Mendes Stitches című száma, amit annyira szeretek. Mosolyogva pillantottam Liamre, majd újra a képernyőnek szenteltem a figyelmem. Rájöttem, hogy ez egy kis film. Méghozzá rólam. Mosolyogva néztem a még két éves felvételeket, ahogy szemüvegben olvasok, majd berúgom a focilabdát a kapuba, aztán pedig ahogy egy elég béna táncot lejtek egy szál törölközőben. Egymás után jöttek a cikibbnél cikibb tetteim, vagy épp az egyik szerencsétlen pofára esésem, de nem éreztem megalázónak. Ezért volt ott Linél mindig az a videokamera. Sose értettem miért videózik állandóan, de ez...sosem jutott volna eszembe, hogy emiatt.
Felnevettem mikor egy olyan jelenet következett, amin meg van örökítve, ahogy próbálok egy tálcán egyensúlyozni öt poharat, de sajnos ez nem sikerül, és a szökőkútban kötök ki. Szerelmesen pillantottam Liamre, aki végig engem nézett. Éreztem, ahogy elönt teljesen a melegség, ennél szebb ajándékot senkitől sem kaptam. Bekönnyezett a szemem, és nem bírtam tovább. Szipogva engedtem szabadjára az örömkönnyeim.
-Li...ez...-kacagtam fel halkan szerencsétlenségemen.-Ez valami csodálatos!-töröltem meg a szemem, majd megöleltem, amit ő mosolyogva viszonzott.
-Most jön a kedvencem!-suttogta a fülembe, mire újra a laptopra néztem. A videóban hirtelen nyilt ki egy ajtó, amin én léptem ki vizesen, és teljesen pucéran. Amint megláttam a kamerát felsikítva kaptam magam elé a kezem, majd üvöltözni kezdtem Liammel, neki viszont hallatszott a háttérben a nevetése. Nekem is fel kellett nevetnem, akkori botrányos énemen, mint valami hisztis picsa, akinek épp megjött.
-Jézusom! Hogy tudsz szeretni?-fúrtam fejem nyakába, miután ezután a gyönyörű zárójelenet után elsötétült a képernyő.
-Úgy, hogy olyanokat tudsz tenni, mint például ez!-emelte az arcom elé a most kapott nyakláncát.-Ezek miatt biztosra tudom, hogy szeretsz! És nkem nem kell több ennél!-csókolt meg óvatosan és lágyan, mint a legelső csókunkkor. Imádom a romantikus énjét, szóval mosolyogva csókoltam vissza.
-Szeretlek!-suttogtam neki.
-Én jobban!-mosolyodott el, majd ajkaimat egy apró puszival zárta le. Nem tudok mit mondani. Eszméletlenül belehabarodtam ebbe a srácba két és fél éve, és azóta is ugyanolyan őrülten bele vagyok esve.