Az én csodám/1-Ziam

Sziasztoook! Őszintén sajnálom megint ezt a sok kimaradást. Most nem magyarázkodok, mert hulla fáradt vagyok, és alig várom, hogy aludhassak, de ezt mindenképp be akartam fejezni, úgyhogy elnézést a hibákért, de most lett befejezve, és nem néztem át. Sajna, nem új rész, bár az is íródik, csak ihlet hiány miatt elég lassan. Addig is hoztam nektek egy két részes Ziam one-shot sztorit, remélem tetszeni fog! Én imádtam írni, csakúgy jöttek belőlem a szavak, nem úgy, mint mostanság a Már akkor meg kellett volna csókoljalak új részének írásakor. :/ De tudjátok, hogy igyekszem!
Ééés miután rég volt rész úgy gondoltam most egy hosszabbat írok, és hát a háromszorosa lett az utolsó résznek (pontosan 9 oldal). Gondolom ennek is nagyon örültök! :)
Kérlek szépen titeket, komizzatok!
Na, jó olvasást! Nekem pedig jó alvást! :P
U.I.: Imádlak titeket, és mégegyszer bocsánat, hogy megint nem voltam sokáig! :(
U.I.2: Ahogy látjátok most már fel tudtok iratkozni a blogra (annak a két követőnek nagyon köszönöm, pusziii), ha kérhetlek titeket, akkor tegyétek is meg! :)

-Biztos mindent elraktál?-kérdezte Apa.
-Igen!-álltam meg az előszobában lévő tükör előtt, hogy megigazítsam az ingemet magamon. Apu barna buksija jelent meg mögöttem, majd megéreztem apró ujjait, ahogy elsimítja a gyűrődéseket a galléromon. Rámosolyogtam a tükörből.
-Te kis szexi vadállat!-markolt bele a fenekembe, amin egy fekete csőgatya feszült. Megszoktam már, hogy mennyire szokatlan egy családom van. Kedzve attól a ténytől, hogy két apám van, és befejezve ott, hogy mennyire is perverzek.
Meleg tenyereket éreztem a hasamon, amikre ráraktam az enyéimet. Beleszuszogott Apu a nyakamba, majd megjelent az ajtóban Apa-a másik szülőm-, és mosolyogva figyelte a jelenetet.
-Ne amortizáld le már reggel az agyát, Louis!-dorgálta meg szerelmét Apa. Csak legyintettem felé.
-Nekem már rég nincs olyanom!-nevettem fel, majd táskám a vállamra kaptam.
-Indulhatunk?-csapta össze a kezeit Apa. Kinyitva az ajtót kiléptem a friss levegőre, ami szeptember elejéhez képest, igen kellemes volt. Követett két családtagom, majd bepattantunk a kocsiba. Értelemszerűen én hátra, és a nyáladzó pár-akik történetesen a szüleim-pedig előre. Harry beindította a kocsit, majd magunk mögött hagyva a házunkat célba vettük a gimnáziumot. Izzadni kezdett a tenyerem, összezsugorodott a gyomrom, és a torkomban dobogott a szívem. Féltem, hogy nem fognak elfogadni, féltem, hogy az lesz, mint általánosban. Bár azóta edzettem, és izmosabb is lettem, de a hegek mindig megmaradnak, hogy emlékeztessenek arra, nem mindenki fogad el minket. Az ablakon kinézve, az elsuhanó táj figyelésével próbáltam elterelni a figyelmemet.
-Harry, mennyi idő még?-hajoltam előre a két ülés között, mikor már vagy negyed órája kocsikáztunk. Apának-Apunak hívom őket, de van amikor a keresztnevükön szólítom őket, egyszerűen így szoktam meg.
-Még két perc és ott vagyunk-válaszolta a visszapillantóból rámmosolyogva. Visszamosolyogtam, majd újra az elmosodó házaknak szenteltem a figyelmem.
-Figyelj, Li!-kezdett bele Apu, és máris tudtam mi következik. Sóhajtva hajoltam előre hozzá.-Bármi van, beszólnak, netán testileg bántalmaznak, azonnal szólj, jó? Akkor beszélünk az igazgatóval, vagy elviszünk másik suliba, oké?-fordult felém komoly arcával, én pedig kék szemeibe nézve bólogattam. Már ezerszer végighallgattam a hegyi beszédüket arról, hogy rögtön szóljak nekik, ha a családom miatt bántanának. Ez történt az első általánosban ahova jártam, onnan elvittek egy másikba, ahol szintén nem volt jobb a helyzet, majd egy harmadikban sikerült megtalálnom a helyem. Remélem itt sem lesz gubbanc. Sokat tanultam, hogy felvegyenek ide, nem akarom hogy amiatt, mert nincs anyám, el kelljen innen mennem.
-Itt is vagyunk!-lassított le Apa, és megállt a parkolóban.-Bemegyünk beszélni az osztályfőnököddel, mert kérte, oké?-szállt ki a kocsiból,  majd megkerülve azt egyszerre nyitotta ki Louis és az én ajtómat. Louisnek adott egy csókot, míg én csak szájra puszit kaptam. Ez is furcsa szokás nálunk, de ez családon belüli. Ez csak a szeretet jele nekünk. Hárman egymás mellett sétáltunk a suli elé, Apa és Apu kézenfogva, én pedig a táskám pántját szorongatva. Nagy levegőt véve belöktem a nagy ajtót. Bent nyüzsgés fogadott, mindenhol szoknyás lányok, és inges fiúk rohangáltak.
-Sok szerencsét!-súgta a fülembe Apa, mire mosolyogva néztem rájuk, de ők már elindultak egy tanár felé, aki intett nekik. Valószínűleg ő lesz az ofőnk.
-Szia!-hallottam egy hangot magam mellől. Odafordulva egy fekete szempárral találtam szembe magam.
-Hello!-mosolyodtam el barátságosan.
-Láttalak az előkészítőn, onnan tudom, hogy új vagy! Én is-vigyorgott. Vidám természetű srác.-Amúgy Zayn vagyok!-nyújtotta a kezét, amit én barátságosan elfogadtam.
-Liam-mutatkoztam be én is.
-Az a két pasi, akik veled voltak a bátyáid voltak? Vagy az egyiköjük az apád, és csak a másik a bátyád?-érdeklődött, miközben a még régebben megkapott térkép alapján kerestük a termünket.
-Nem egészen...-hunytam le a szemem. Most jön a java.-Igazából, mindkettő az apám-vallottam be csukott szemmel, és imádkoztam azért, hogy jól fogadja.
-Hogy mi?!-kerekedtek ki a szemei. Látszott a döbbenet az arcán, az álla a padlót surolta, és csak hebegett össze-vissza. Inkább előre nézve mentem tovább, otthagyva a még mindig egy helyben álló fekete hajút. Lehet nem ezzel kellett volna kezdenem.
-De hát ő kérdezett rá-morogtam az orrom alatt, mikor megéreztem egy meleg tenyeret a vállamon.
-Hé, várj meg!-vigyorgott rám fehér fogsorával Zayn, mikor megfordultam. Most én lepődtem meg, azon hogy utánam jött, és mintha semmi sem történt volna, csak mosolygott.-Amúgy, nincs semmi bajom a melegekkel. Én támogatom őket-lesett fel rám hosszú szempillái alól félmosollyal az arcán, miután továbbmentünk.-És szívesen tudok a környezetemben helyes pasikat!-nevetett fel, mire én megint döbbenten néztem rá felhúzott szemöldökkel. Mikor rájött ő is, hogy mit mondott, azonnal epirulva nézte a cipője órát.-Úristen! Öhm...én nem...nem úgy értettem, vagyis...-makogott össze-vissza.
-Nuygi már! Pont nekem lenne problémám a homoszexuálisokkal?-nevettem el magam, mire hallottam, hogy sóhajtva enged fel egy kicsit.-Ha az vagy, akkor az vagy. Igazából szeretem is őket. Bár szüleimet nézve ez nem meglepő-vontam vállat mosolyogva.
-Tényleg, hogy ismerkedtek össze?-sétáltunk be a mi termünkbe, amit időközben elértünk.
-Hát az egy hosszú történet, de röviden annyi, hogy Louis, az alacsonyabb, tizedikes volt azt hiszem, amikor az osztályába jött egy új srác, Harry, a göndör. Megismerkedtek, kerülgették egymást, aztán egyszer csak bumm! Dúl a láv!-dobtam le a táskám a az egyik utolsó padba, majd leültem, Zayn pedig mellém vágódott le.
-Gimis koruk óta együtt vannak? Ne bassz! Hány évesek is most?-nézett rám érdeklődve.
-Louis 35 lesz a jövő héten, Harry pedig 36 januárban-gondolkodtam el.
-Miért hívod őket a keresztnevükön?-tette fel a nem tudom hanyadik kérdését.
-Megszokás, nem tudom-vontam vállat.-De szoktam Louis-t Apunak és Harry-t Apának is hívni-magyaráztam neki.
-Annyira durva! Mármint, hogy egy meleg pár nevel. Ez tök lehetetlennek hangzik, és közben mégis létezik ilyen-villantotta felém fogsorát.-Én is akarok majd gyerekeket-merengett el a messzi jövőben. Mosolyogva figyeltem kreol színű arcát, hosszú szempillái alatt megülő szinte fekete színű, óriási szemeit, szép ívű száját. Akaratlanul is felötlött bennem már vagy sokadszorra is a kérdés: Melyik nem felé mutatok jobban érdeklődést? Sóhajtva hajtottam a fejem az asztalon pihenő karomra. Régóta gyötör ez a kérdés, de választ azóta sem találtam rá. A szeretkezést egyik nemmel sem tudom még elképzelni, mivel még nem kerültem olyan szituációba, ahol el kellett volna döntenem, hogy akarom-e vagy nem. Lányok és fiúk után is egyaránt megfordulok, de a biszexualitást nemiindentitásomként nem tudom felvetni.-Jól vagy?-hallottam a fülembe suttogott szavakat.
-Ühüm-morogtam, és egyik szememmel kikukucskálva a karom felett ránéztem.
-Akkor jó-mosolygott. Egyszerűen nagyon aranyos volt. Beharapta az alsó ajkát, így nézett tovább velem farkasszemet. Fél perccel később ő kapta el a tekintetét, zavarában halvány pír jelent meg sötétebb bőrén, ami miatt én is éppenhogy csak láttam. Szólni akartam, amikor is meghallottuk az ajtó csapodását, így odakaptuk fejünket, és egy negyvenes éveiben járó férfi jött be.
-Sziasztok gyerekek! Thomas Wilkinson vagyok, szólítsatok Mr. Wilkinson-nak, ha megkérhetlek titeket. Én leszek az osztályfőnökötök!-mosolygott, és a sok apró ránc a szeme mellett, arról tanuskodott, hogy ezt sokszor teszi.-Liam, kedvesek a szüleid!-nézett rám nyugodtt pillantással, mire én csak visszaküldtem egy mosolyt. Az már jó, ha az ofőnek nincs baja a melegekkel. Valamennyire megnyugodtam, hogy máris találtam egy barátot, és az osztályfőnök is jófej.-Na, akkor! Kezdjük azzal, hogy mindenki elmondja a nevét, amíg várjuk az ünnepség kezdetét. Kezd, légyszíves!-mutatott az első padban ülő szőke, szemüveges srácra.
-Niall Horan vagyok-hallottuk a fura akcentussal megspékelt hangot.

***

-Itthon vagyok!-dobtam a kulcsom az előszobában a szekrényre, majd cipőmet lerúgva bementem a nappaliba.
-Jézus! Nem kértem ingyen pornót, köszi!-takartam el a szeme nevetve, miután megláttam ahogy Harry tövig nyomul Louis seggébe a kanapén. Megfordulva indultam a konyhába, hogy keressek valmai kaját. Többször volt már, hogy rájuk nyitottam, vagy ugyanígy erre jöttem haza, már meg sem lepődök. A mikróban megmelegített tegnapi maradékot ettem már, amikor betoppantak Apuék.
-Sorry, drágám! Én mondtam Harry-nek, hogy mindjárt hazaérsz, de tudod a farka hajthatatlan!-hahotázott Louis, míg ugrálva felrángatta magára a boxerét.
-Jah, és most durcás vagyok, mert nem tudtam elmenni-fonta karba a kezeit melkasa előtt, és ő csak simán Ádám kosztümben ment a szekrényig, hogy teát főzzön.
-Jól van, majd bepótoljuk este, te durcigép-ölelte meg futólag szerelmét Apu, majd mellém ülve nekem szentelte figyelmét.-És milyen volt a suli? Ismerkedtél? Milyen az osztály? És az ofő? Mert szerintem nagyon jófej!-érdeklődött kiváncsian.
-Eddig minden nagyon jó. Tetszik a suli, az ofő szuper, az osztály is jónak ígérkezik, bár még nem nagyon tudtam ismerkedni, de egy barátot máris szereztem-mosolyogtam, miközben ettem a spagettit, amiből Apu is, és az időközben az ölébe ülő Apa is -igen, még mindig meztelenül- csipegetett.
-Na, ez jó hír! És, hogy hívják? Tudja, hogy két férfi nevel?-nézett rám óriás szemekkel Lou.
-Zayn-nek hívják, és igen tudja, mert megkérdezte, hogy ti kik voltatok-mosolyogtam az emlékre.
-Az arcodból itélve jól fogadta, ugye?-hallottam Apa hangját.
-Ühüm. Igazából ő is meleg, úgyhogy-nevettem el magam, mire óriási vigyor nőtt szüleim arcára.
-Na, akkor jó napod volt. Ennek örülünk!-koccolta össze a hajam Harry, mire felmordulva ránéztem.
-Ezt a cselekededet nagyon nem gondoltad át-vigyorodtam el gonoszan, majd felpattanva utána rohantam, mert ő már eltűnt az emeleten.
Negyed óra múlva egy kiadós kergetőzés után, a kanapén ültünk összebújva valami filmet keresve a tvben. Harry most már megtisztelt minket azzal, hogy felvett egy alsót.
-Li, mit nézzünk?-karolta át vállam Apa, majd a lábait az enyéimre pakolta.
-Nekem mindegy. Legyen valami akció?-vontam meg a vállam, majd Hazza vállgödrébe pihentettem meg a fejem. Lou kezei az ölemben birizgálták az ujjaim. Tökéletes-mosolyodtam el magamban csukott szemmel, és már csak akkor nyitottam ki, amikor elkezdődött a film, amit berakott Louis. Valami lövőldözős, autópályán kergetőzős akció volt, de a felénél elaludtam.
Arra ébredtem, hogy az orromban megérzem az összetéveszthetetlen illatot, amit Apa göndör fürtjei árasztanak magukból. Beledugtam arcom a tincsek közé, mire halk kuncogást hallottam. Ekkor vettem észre, hogy épp a karjaiban cipel fel a lépcsőn.
-Aludj csak!-kaptam puszit homlokomra, majd megéreztem paplanom puha anyagát, és végül meghallottam az ajtó halk nyikordulását, ahogy behajtotta Harry, és ez volt az utolsó dolog, amire emlékszem, mert elragadott az álom.

***

-Liam, Zayn! Várjatok meg!-hallottuk meg szöszi barátunk hangját, mire megfordulva bevártuk őt. Már lassan 6 hónapja, hogy idejárok, és azóta sem bántam meg. Az osztály jól fogadta, hogy melegek a szüleim, senki nem szólt be vagy vetett meg, ami miatt nagyon hálás  vagyok. Megismerkedtem Niall-vel, és ha lehet Zayn-nel még szorosabb lett a kapcsolatunk. Azt hiszem, kezdek belé szeretni. Megrázva a fejem űztem el ezt a gondolatot, majd szöszke barátunkra figyeltem.-Hallottátok, hogy új osztálytársunk lesz a jövőhéten?-lesett fel ránk szemüvegén keresztül -ami mellesleg megint eszméletlen jól állt neki- nagy kék szemeivel.
-Ó, helyes lesz szerintetek?-virult fel Zayn, amire mi csak felröhögtünk, bár bennem egy kis féltékenység motoszkált az új gyerek iránt, pedig még làtni sem láttam.
-Sajna, haver, lány az illető-húzta el a száját Niall, viszont erre a kijelentésre már mind a hárman felnevettünk.
-Átjöttök?-intéztem feléjük a kérdésem, mikor már percek óta bandukoltunk egymás mellett.
-Igen-válaszolták szinte egyszerre. Lökdösődve, hülyülve szálltunk fel a buszra, ami hazafelé vitt minket. Jó volt jófej emberek között lenni, akik nem ítélnek el olyan dolog miatt, amibe neked sosem volt beleszólásod. Igaz barátokat szerezni, akik mindig ott vannak melletted, akármilyen nagy baj is van. Mosolyogva néztem Niall-re, akinek önfeledt, hangos nevetése, megmelengette a szívem, majd pillantottam Zayn-re, akinek rögtön az ajkára csúszott a pillantásom. Megint megéreztem a furcsa késztetést, ami már hónapok óta kísértett, azzal kapcsolatban, hogy mennyire jó lenne csókolni azokat az ajkakat. Rámemelte barna, nagy szemeit, mire bizseregni kezdett a gyomrom a boci tekintetétől.
-Mi az?-kérdezte félrebillentett fejjel, amit irtó aranyosnak találtam. Megrázva a fejem -hogy kitisztuljanak a gondolataim- válaszoltam, miközben halványan érzékeltem, hogy Niall telefonálni kezd.
-Semmi, csak...-haraptam el a mondatot, amit legszívesebben ezekkel a szavakkal fejeztem volna be: "gyönyörű vagy!" Niall letette a telefont és ránknézett.
-Bocsi skacok, de nekem haza kell mennem! Beteg lett az öccsém, és anyának el kell mennie, viszont nem akarja egyedül hagyni, úgyhogy mennem kell! Sziasztok!-öklözött le velünk, majd a következő megállóban leszállt.
-Jó bébiszitterkedést!-üvöltötte utána Zayn, mire Niall jól láthatóan bemutatott neki. Hangosan röhögve integettünk neki, majd előrefordulva baromkodtunk tovább.
Még az utcán sem bírtunk kultúráltak lenni, komolyan olyanok voltunk, mint akik beszívtak. A házunkhoz érve kinyitottam az ajtót, majd belépve rajta lerúgtuk a cipőinket, és beljebb sétáltunk a nappaliba. Apu és Apa nem voltak itthon, valami konferenciára mentek vagy mire, úgyhogy késő estére ígérték magukat.
-Iszok valamit, jó?-hallottam a hangot a konyha felől.
-Oké-mentem oda, és amikor megláttam Zayn feszes fenekét csőfarmerében, és izmos széles vállait a feszülős polóban, azt hittem kiesnek a szemeim. Na, ez már tényleg nem normális! Beszélnem kell Apáékkal, hogy mi a francot csináljak a gondolataimmal, amik állandóan Zayn körül forognak. Gyorsan be is pötyögtem egy üzit Lou-nak, hogy ha én véletlen elfelejteném, akkor ők majd rákérdezzenek.
-Kérsz te is?-fordult meg a kezében egy bögre teával.
-Csak icipicit fura, hogy a saját lakásomban te kérdezed meg tőlem, hogy kérek-e teát-nevettem el magam, és mellélépve öntöttem magamnak is.
-Hát...ez van. Szinte a második otthonommá nőtte ki magát ez a ház. Szinte a hét felét itt tőltöm-mosolygott rám bögréje mögül, az én szívem meg olvadozott a mondandója miatt. Akaratlanul is az jutott eszembe, hogy milyen lenne, ha karácsonykor összebújva néznénk a kandalló előtt valami kis romantikus filmet, vastag pléddel betakarozva, ugyanígy teázva, mint most. Ez beteges, Liam-szóltam le magamat gondolatban, ami úgyszint elég beteg dolog. Sóhajtva jöttem rá, hogy reménytelen vagyok, úgyhogy inkább nagyot kortyoltam a teából.-Liam!-szólított meg Zayn. Hümmögve fordultam felé testemmel.-Szűz vagy?-nézett rám ártatlan arcával, amitől szívecskékké változtak volna a szemeim, ha épp nem kerekednek el a döbbentségtől, amit a kérdése okozott. A teát is majdnem kiköptem, nagyon kicsin múlott, hogy ne tegyem meg.
-Öhmm...ez a kérdés, hogy jött?-nevettem fel zavaromban, mire ő is halványan elvörösödött.
-Csakúgy eszembe jutott. Még nem láttalak senkivel, akivel szorosabb lett volna a kapcsolatod, mint barátság, úgyhogy...megkérdeztem-vont vállat, én pedig legszívesebben rávágtam volna válaszként, hogy "én ilyen kapcsolatot csak veled szeretnék", de inkább ráharaptam a nyelvemre. Amikoe viszont újra felnéztem nem várt látvány fogadott. Az ablakon nézett kifelé, emiatt oldal profilból láttam. Az arccsontjának szögletes formája  élesen látszódott, orra enyhén görbülő vonala az íves szemöldökével kapcsolódott össze, és ezek fogták közre gyönyörűséges íriszét, ami most, hogy belesütött a nap halvány fénye, aranybarna színben pompázott.
-Mi az?-kérdezte halkan.
-Semmi...csak...-feleltem én is suttogva, mert olyan meghitt volt a pillanat. Csak bámult azokkal a barna gömbökkel, amik olyanok voltak, mintha a vesémig láttak volna belém, nekem pedig csakúgy kicsúsztak a szavak a számon.-gyönyörű vagy!-leheltem megbabonázva. Kijelentésemtől mindkettőnknek elakadt a lélegzete, de míg neki a döbbenettől, addig nekem a felismeréstől, hogy kimondtam. A földet bámultam, míg vártam, hogy mi fog ebből kisülni. Hallottam, ahogy levegőért kap, majd leteszi a bögréjét, és a kezemből kivéve az enyémet is.
-Így gondolod?-motyogta még mindig döbbenten, miközben hosszú, kecses, gyűrűkkel díszített ujjaival felemelte az államnál fogva a fejem, hogy ránézek.
-Uhm...-néztem azokat a szemeket, és egyszerűen nem bírtam belehazudni az arcába.-Igen...-válaszoltam, mire mintha egy kicsit közelebb hajolt volna. A szívem már rég a torkomban dobogott, a pulzusom az egekben, és a labda méretűre zsugorodott gyomromban bizsergést éreztem.
-Meg- ...-kezdte el a szót, de félbehagyta, hogy közelebb hajoljon, így már csak milliméterek hagyva az ajkaink között.-... -csókolhatlak?-suttogta a számba, és ez a mondat volt az, ami miatt véglegesen kikapcsolt az agyam, és válasz helyett én tettem meg az utolsó lépést afelé, hogy csókban forrjunk össze. Lassak csókolt, még csak ízlelgette a számat, először ajkaival, később nyelvével is. Megéreztem kezeit nyakamon, én pedig derekába markoltam bele. Ujjai hajamat turkálták, amitől jólesőn morogtam bele a szájába.
Egyre vadabbul csókolóztunk, csak levegővételnyi időkre szakadva el egymástól, és egyikünk agyam sem működött. A bizsergés a hasamban fokozódott, amikor megéreztem egyik kezét lesíklani mellkasomon, hogy polóm alját megtalálva becsúsztassa alá a forró teás bögrétől felmelegedett ujjait. Felsóhajtottam a jóleső érzésre, mejad újra megcsókoltam.
-Felmegyünk?-kérdezte meg akadozva, miközben nem akaródzott neki elválni számtól. Csak elkezdtem tolni a lépcsőfelé válaszként. Felfutottunk gyorsan, és amint beértünk a szobámba nekem esett, de olyan hévvel, hogy belepaszírozott a falba. Vad nyelve a számban táncolt az enyémmel, hogy aztán lejjebb, a nyakamon lásson munkába. Halkan sóhajtoztam neki elfordított fejjel, hogy jobban hozzáférjen. Keze csuklómra fonódott, és az ágyhoz rángatva rálökött. Rámfeküdve folytatta elkezdett tevékenységét nyakam és kulcscsontom találkozásánál, én pedig meglepődve hallattam egy nyögést, mikor megéreztem mennyire is kemények vagyunk alsóbb tájakon.
-Á-állj...-toltam el picit magamtól.
-Mi az?-bökte meg orrával enyémet, amit nagyon cukinak találtam.
-Csak...nem akarom elrontani...a barátságunkat-fordítottam el a fejem, és az ajtómat bámultam.
-Nem fogod...miután ez már annál sokkal több-puszlita meg alsó ajkam, utána felső ajkam, majd egy csókba invitált. Mikor megnyalta a szájpadlásom önkéntelenül löktem fel csípőm, amitől összedörzsölődtek merevedeseink.-Ahh...-vetette hátra a fejét, amit bátorításként fogtam fel, úgyhogy ütemesen kezdtem el mozgatni csípőmet.
Egyre többször nyögtünk fel, és ezzel egy ütemben fogytak a ruhák is. Felfogni sem volt időm, de máris ott voltunk egy szál boxerben. Egy pillanatra elbizonytalanodtam, de akkor megéreztem, ahogy Zayn alsón keresztül rámarkolt férfiasságomra, ezzel a tettével az összes megmaradt agysejtemet szabadságra küldve.
-Akarod?-kérdezte csók közben. Megmelengette a szívem, hogy foglalkozik velem, és nem csakúgy csinálja a dolgokat. Viszont nem tudtam, hogy pontosan mire érti, de halványan bólintottam. Ujjait beleakasztotta a nadrágom korcába, mire elakadt a lélegzetem. Makkom megcsapta a levegő, mikor kibukott az utolsó ruhadarabból, ami a szobám egyik sarkában végezte. Meleg tenyerébe fogva kezdte el verni nekem, de így is sok volt az impulzus.
-Vá-várj...túl gyors-makogtam neki, mire elmosolyodva lassított a tempón. Nyögdécselve élvezten forró ujjait, melyekkel elkente hímtagomon az előnedveket, amik minden remegésnél előbukkantak farkam hegyén.
Aktivizáltam magam egy kicsit, és lerángattam róla is az utolsó anyagot. Megláttm méretes darabját, ami egy átlátszó cseppel ragadt hozzá hasához. Megrándult érintésemtől, és kezembe simult. Hangos nyögést hallatott Zayn cselekedetemre, de nem hagyta abba a kényeztetésemet.
Halványan érzékeltem a gerincem tövében megülő kéjhullámot, ami egyre csak növekedett, hogy par pillanattal később egy nögéssel társítva szabaduljon fel bennem a gyönyör. Zayn-re rászorítottam, hogy ezzel megadjam az utolsó löketet, ami átrepíti a kapun.
Rámborult teljes testével, ami összeragadt az enyémmel saját nedveinknek köszönhetően.
-Ez...Li...nem tudom...nekem nagyon tetszett-motyogta mellaksomba, de hallottam a hangján, hogy vigyorog.
-Nekem is...Zaynie-pusziltam hajába, amit ujjaimmal fésülgettem. Magunkra terítve a takarót hagytam, hogy elragadjon minket az álom. Az utolsó gondolatom pedig ez volt : "Talán mégiscsak beleszerettem ebbe a feketeségbe..."

***

Kulcsfordulást, majd ajtó nyitódást és csukódást hallottam.
-Szia, babám!-ölelt meg Lou, miután levetkőztek.
-Sziasztok!-intettem Harry-nek is, aki követte férjét a konyhába, ahol én iszogattam egy bögre teát.
-Szia!-ült le mellém Apa.-Azt írtad, hogy valami fontosat akarsz mondani. Ki vele!-mosolygott rám.
-Szerelmes vagyok...-mosolyodtam el a bögrém fülét piszkálva, miközben Zayn-re gondoltam, aki még mindig fent aludt a szobámban.