Egy kis Ziall szösszenet

Sziasztok! Kárputlásul hoztam nektek egy mini one-shotot, amit barátnőm, Gina írt. Nagyon kis cuki történet, remélem nektek is tetszik! ;)
A rajz pedig...hát megpróbálkoztam egy kis Ziall-lel, és ez lett az eredmény. Szerintetek?

Zayn és én, ma egy éve, hogy együtt vagyunk. Zaynnek egy órával tovább kell bent maradni a munka helyén. Úgy beszéltük meg, hogy vacsorával ünneplünk. Igen, ám ami ez után történt, gyökerestől megváltoztatta az életemet.
Nem készültem nagy ajándékkal, csupán annyit terveztem, mint egy átlagos napra, annyi különbséggel, hogy nem rendelt kaját eszünk, hanem én főzök. Ja én, meg a főzés. Nem igazán tudok főzni, pont ezért nem értettem Zayn miért imádta annyira a főztömet.
Leültem, a zöld kanapéra ami a nappaliban foglalt helyet. Emlékszem Ő mennyire utálta ezt a színt, és arra, milyen sokáig győzködtem mire igent mondott.
Mosolyogva emlékeztem vissza, a kapcsolatunk legelejére.
Egyáltalán nem átlagosan kezdődött az egész.
19 évesek voltunk mikor megismerkedtünk. Mindkettőnknek ugyan az a lány tetszett. (Bár így utólag nagy baromság, de akkor nem annak tűnt. Na mindegy.) Ebből adódóan persze utáltuk, sőt gyűlöltük a másikat.
A lány persze csak hülyített minket, és egy faszarcúval jött össze, Zaynt, és engem meg eltiport a szarba. Mondjuk ha nincs az a ribanc 19 éves korunkban, akkor nem lettünk volna először legjobb barátok, majd 20 évesen nem egymás mellet találtuk volna meg a szerelmet.
Annyira boldog vagyok mellete.
Vele olyan más. Vad, furcsa, és kiszakít a konfort zónámból. Az elején nagyon féltem ezektől az új dolgoktól, de idővel már nem tudtam létezni nélkülük.
Az órára pillantottam, mosolyogva tapasztaltam, hogy már fél tíz, s már csak fél óra, mire életem értelme hazaér. Gondoltam egyet, felálltam elvettem a konyhapultról a telefonomat, és tárcsáztam a számát.
-Hallo Baby. -szólt bele huncutsággal a hangjában.
-Szia.-mosolyogtam, de hirtelen olyan érzetem támadt, mintha valami rossz történe, s nekem most muszáj kimondanom hogy szeretem. -Szeretlek! -nyögtem a telefonba. Hallottam ahogy Zayn elmosolyodik a hangok alapján, ítélve.
Nem tudom mi volt ez az egész. Kiskrom óta megérzem, ha valami rossz történik.
-Én is szeretlek Baby. -mondta azzal az ellenállhatatlan csábbal a hangjában.
-Most viszont leteszlek, mert ilyen tempóban még jövőhétre se érek haza.
-Vigyázz magadra.-mondtam majd bontottam a vonalat.
Visszamentem a nappaliba, s úgy döntöttem, pihenek Zayn haza érése előtt.
Telefonom csörgésére ébrettem. Ránéztem az órára, ami negyed tizenegyet mutatott. Úgy pattant ki a szemem, mintha legalább valaki lövöldözott volna. Gyorsan a telefonomért nyúltam. Ismeretlen szám volt. Hirtelen újra hatalmába kerített a rossz érzes. Benyomtam a zöld gombot, majd beleszóltam:
-Niall Horan.
-Jó estét, Mr.Horan. -egyre csak jobban erősödött a rossz előérzetem. -Zayn Malik miatt keresük. -nem értettem miért keresnek Zayn miatt.-Ismer ilyen nevű embert?
-Történetesen a párja vagyok. -mosolyodtam el, de azzonnal visszatért a gyomorgörcs, amit ez a szörnyen rossz érzes váltott ki. -Történt valami?
-Mr. Horan.....szörnyen sajnálom, de Mr. Malik tízóra öt perckor elhunyt, autóbalesetben. -úgy csúszott ki a kezeim közül a telefon, mintha legalább szellemet láttam volna. Meghűlt bennem a vér. Ez egyszerűen nem lehet igaz. Felkaptam a telefont a földről, és hisztérikusan követeltem, hogy mondja azt, ez csak egy szörnyen rossz vicc, de nem tette. Folyamatosan azt ismetelgette: "Elhunyt". Lecsúsztam a földre összekuporodva, magamba roskadva, és készen álltam a halálra, ami nem akart eljönni.
******
Fél év telt el Zayn halála óta.
Szörnyű hónapokon vagyok keresztül.
Szerencsémre, találtam egy lányt, aki mindenben melletem áll és támogat.
Lehet, hogy kezd alakulni valami, bár az is lehet, hogy ez egy szép barátság kezdete. Egy biztos! Nem sietem el a dolgokat, sőt egyhamar szerelmes se szeretnék lenni.
Zayn mindig is a szívemben fog élni, és Ő marad életem nagy szerelme, amíg csak élek.